Tányéros-keresztes.
Petrőczi Éva: Rend a lelke mindennek
Tekintettel arra, hogy a Downton Abbey szakácskönyv hatalmas receptgyűjteménye egy ismertetésben semmiképpen nem rekonstruálható, úgy döntöttem, hogy a kötetből kiválasztom és kommentálom egy abszolút kedvencemet, s ezt követően egy „jaj, csak ezt ne kelljen megkóstolnom” fogást.
Galambos Tibi: Kovászos
A kovászos uborka nálam nosztalgikus téma. Nagyszüleim teraszán nyáron mindig ott napozott a nagy befőttesüveg, mellette cserépben nőtt nagyapám kedvenc piros erős paprikája.
Pető Tünde: Azori kalandozások #3 – Bennfentesként az emeleti büfében Pico szigetén
Mielőtt búcsút vettünk volna házigazdánktól, Pico szigetén is sikerült egyet lakomáznunk; ezt tulajdonképpen az elveszett bőröndöknek köszönhetjük.
Jolie Dober-Vanya: Egy modern tradíció – a görögsaláta
Apró cherry paradicsomot használok, ha lehet egészben, így nem úszik paradicsomlében a saláta.
Pető Tünde: Azori kalandozások #2 – Ünnepi lakoma a Faial-sziget „fővárosában”
Egy dán mondás szerint, ahol van akarat, ott van út is, és a mi akaratunk azokban a finom ételekben öltött formát, amelyeket kihoztak szépen sorban.
Mártonffy Zsuzsa: Grúz borest
Minket sok szál fűz a Kaukázushoz, Örményországban voltunk nászúton, ami ott van a szomszédban; Grúziába még nem jutottunk el, de grúz étterembe már sokszor.
Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #10 – Valentin nap a Csiliben
Solymi cimboránk üzent, hogy Valentin napkor fergeteges rock and roll parti lesz a Csiliben, elmegyünk-e vele. Hogyne mennénk, gondoltam, hiszen nekem meg születésnapom van.
Gergely Tamás: Vive la France!
Nem tudom, ma hogy van, de a hatvanas-hetvenes években a fodros kel nem volt ismerős se a brassói, se a kolozsvári piacon.