A puliszka göbjeit, / a lágy és kemény fehéreket, / a tejfölét, az edényét / és a pörckockák halmát. / Az asztal szélén az illatos, / ősz eleji almát.
Rubin Eszter: Szarvasragu fekete ribizlivel
Mustárral savanyítottam, darabos, házi feketeribizli-lekvárral édesítettem, vajjal kerekítettem. Stier Gyuszi mintha életében először elégedettnek tűnt volna, elmaradt a szokásos egekbe emelkedő szemöldök, helyette ő maga állt fel, s a ragu fölött váratlanul szavalni kezdett.
Székely Ervin: A reggeliző újságíró macskája
Reggeleimnek van egy ismétlődő rítusa. Miközben elkészítem a früstökömet (ma zsidó tojás volt pirítóssal), az egyik macskánk felugrik a konyhaablak párkányára és keservesen nyávog.
Galambos Tibi: Sötétpiros meglepetés
Már úgy gondoltam, elfogyasztottuk az idei gránátalma-termés utolsó gyümölcsét is, amikor…
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #24 – Disznótor
Gyermekként barbárnak és brutálisnak tűntek nekem a disznóölési ceremóniák, egyáltalán nem rajongtam értük, ellenben a fejedelmi vacsorafelhozatal elnyomta a gyomortájon keletkezett iszonyatomat. Annyira falánk voltam, hogy muszáj volt ennem mindenből.
B. Tomos Hajnal: Nagyanyám főztje – és intelmei
Ha azt állítjuk, hogy a hajdani köményleves a szegény ember étke volt, akkor az ordaleves talán a földönfutóké. Mert nem kellett bele egyéb, mint víz, orda és só.
Gergely Tamás: Kaviár a ploiești-i restiben
Amikor a vonatról leszálltunk, Szilágyi Zoli az állomás vendéglőjébe invitált. Nem volt megtervezve a restilátogatás, legalábbis részünkről nem, bizonyítja ezt a magunkkal vitt uzsonna is, de nem lehetett kitérni a barátságos meghívás elől.
Petrőczi Éva: Señor „Nesquick” – az Őrségben
Tóth Gábor Ákos könyvei nem csak szórakoztatnak, de tanítanak is. Olykor még „gasztro-komparatisztikai” epizódokkal is szolgálnak.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #21 – A kiadói névnapok meséje, avagy utunk a sóletig
Fel nem tudom már idézni, mikor hívtam meg a társaságot sóletra, de szokás, hagyomány lett belőle. Szerették – ennek csak egy hátránya volt: nem engedték, hogy mást főzzek, pedig ugye az ember mutatná, mi mindent tud jól főzni, mert az ember hiú. De: sólet, sólet, sólet.
Gulyás Dénes: Oh Yeah
Éppen a pirítós sarkára kentem kevés sajtot, a sonkából egy darabkát a villára, s azon törtem a fejem, hogy elsőként a sonkát, a sajtot vagy a szőlőszemet illesszem-e nyelvem hegyére, amikor felcsendült a tévében a What a Wonderful World.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #23 – Kacsatál
Addig hencegett Duci nagynéném a kacsatálban sütött kacsáival, míg elindultam kacsatálat vásárolni, aztán elpanaszoltam anyósomnak, hogy egyik áruházban sem találtam vagy nem ismertem fel. Karácsonyra már ott pöffeszkedett nekem egy Römertopf cseréptál a terebélyes ezüstfenyője alatt.