Ezt a kakaós csigát reggelire kaptuk, még márciusban. Az ízét nem tudom felidézni, s arra sem emlékszem, egyáltalán megettem-e. Akkor talán még igen; mostanában legtöbbször elajándékozom.
Balla Erna: Sólet után libasült
Van ez a sólet dolog… Nálam évente egyszer, mert az egy ünnep. Ha már, akkor nyilván az eredeti zsidó módszerrel, pénteken az alacsony hőmérsékletű sütőbe be, a megfelelő nagy casserole-ban, szombaton előkapni.
Bauer Barbara: „Jó volt!”
És akkor végre megszólalt a mama. Megtörölte a szája sarkát a keze ügyében lévő kendőjébe, és csak annyit mondott, „Jó volt!”, majd felhajtotta a maradék kávét is, és folytatta: „Nem baj, hogy az öregnek nem kellett ilyeneket ennie”.
Nagy Izabella: Bécsi kávépánik
Bécsben egy kiadós kiállítás-nézegetés után muszáj kávézni. A Café Museumban van a lányom kedvenc csoki mousse-a. És persze Herr Müller. Egyszer majdnem elbotlik, azt nézi, hogy őt nézzük.
Falcsik Mari: Vasárnap
betűz a nap a szomszéd ablakáról / aztán kitáncol / ahogy a néni visszacsukja / ma ennyire futja / fényből de ez is elég lesz / a sárga léhez / hogy színarannyá váljon (…)
Székelyhidi Zsolt: Feketét falók
Ez a feketefeszt, de hát egy tucat étel és ital kevés fesztezni, gondoljuk magunkban, ez egy ínyenc kiállítás, egy magasztos feketeség, magas hőfokon, ahol a barna barnábbnak tűnik, a világos mélysötét. Exkluzív riport az első budapesti Black Food Festivalról.
Székelyhidi Zsolt: Napszögek
Vadászat nyitott / presszóajtókra, / kitett teraszokra, / utcaasztalokra: / a kávéból mézzel / egy korty eső előtt, / egy utána.
Veress Tamás: Füstbe ment
a határban csárda belassít a sör a kapros / túrós jérce josta saját birka szezon zöldek / erős presszó Apám hogy örülne a pörkölt / lomhán omló szaftjának (…)
Rácz Júlia: Múmia pizza Halloweenre
Aztán közelgett a Halloween, amit nem nagyon tartok, de ilyenkor általában pár vicces recept is szembejön. A múmia pizzával is ez történt, egy videót láttam róla.
Ligeti Zsuzsa: Biftek a szarajevói piacról
Több árusnál is lehet kapni a szarajevói piacon levegőn szárított (nem füstölt) bifteket és zarebnicát. Előbbi bélszínből készül, utóbbi rostélyosból.
Bábel Antónia: A Limonádé-sziget
Ínyenc kapitány és bandája éppen a Madártej-tengeren hajókázott, amikor a kapitány megszomjazott. – Limonádét ide, de azonnal! – kiáltotta le a szakácsnak a kormány mögül. Ínyenc kapitány kedvenc itala ugyanis a limonádé volt, de nem ám cukorral, hanem kizárólag mézzel és frissen facsart citromlével. A kapitány kegyetlen haragjával kellett szembenéznie annak, aki másképp készítette. (Részlet egy készülő meseregényből.)