Az ócskások igyekeztek egyszerre túladni a nagy kupac hagyatékokon, szemelgetni nem szívesen engedték a vevőket. Így került a kredencfiókba egy olyan fanyelű eszköz, amiről a házban senki sem tudta megállapítani, mire szolgál.
Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #17 – Anyósom különleges lecsójának meséje
A kinyitott üvegből isteni illat áradt, szinte megszédültem tőle: nem kolbász volt benne, hanem kis füstöltcsülök-kockák.
Stegbauer Tibor: Borsó
Aztán nyár derekán, mikor a pityóka már virágzott, lehetett leszedni a borsóhüvelyeket, azokat hüvelykujjal kibontani, felénél többet az odakészített tálba tenni, s a maradékot megenni.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #10 – Rádli
Addig-addig rakosgattam a fiókban ide-oda a kecses kis szerszámot, míg kedvet kaptam a barátfüle készítéséhez. Liszt és szilvalekvár van a spájzban, ha a kicsi elalszik, meggyúrom, és az ebéd utáni csendes pihenő alatt kifőzöm.
Székely Ervin: Mit ér a kifli, ha havasi
A havasi kifli némi dilemmát okoz a kőttes tíszta szenvedélyes kutatóinak.
Gergely Tamás: A csalánkúra evolúciója
Ebben az évben bevezettünk egy hathetes ivókúrát is – a kávéval egyszerre főzöm meg reggel, napközben elmegy. Elmegy tőle, állítólag, a tél folyamán a szervezetünkben felhalmozott mérgező anyag is.
Gulyás Dénes: Pécsi menü
Közben tisztességes, krónikus hedonista módjára már a kora délutáni, tiszta fácánlevesre s az éppen csak megsütött, belül szinte nyers bélszínre gondolok, tejszínes zöldbors mártással, tepsis krumplival, melynek darabkái megannyi arany barnára sült apró párnára emlékeztetnek…