Draskovich Edina: A Kelet-Nyugat tengely

Megirigyelve Márta kagylós hajóebédjét, és kihasználva a magányosan eltöltött hétvégét, egy könnyű tengeri ebédet rittyentettem magamnak. Sajnos nem egy adriai halpiacon, hanem egy pesti halasboltban vásárolhattam meg nagy kedvencemet, a tintahalat, illetve egy marék rákocskát. Eredetileg japán tempurát (天婦羅) készítettem volna, de félúton átkanyarodtam az angolos stílusú bundázásra (Fish&chips). A tintahalat meg úgy szeretem a legjobban, ha finoman megkarcolva a felületét, csak kukoricalisztbe paskolva pár pillanatra dobom az olajba, majd utólag megsózom. Ilyenkor az olajban összekunkorodik és kidomborodnak a testén ejtett geometriai motívumok.

A mártás maradt keleties stílusú (szójaszósz, halszósz, méz, chili, rizsbor, szezámolaj), és abban a kis csészében tálaltam, amit a soproni Artemisz Kiadó vezetőjétől, Turbuly Éva barátomtól kaptam. Ez első ránézésre keleties hangulatú, alaposan megnézve azonban angol, így pont visszatükrözte a főzés közbeni döntési folyamatok változását. (A fém halas kütyüben egy szelet citrom van, ezzel kell megspiccelni a kisült halakat.) Négy rákot eltettem másnapra egy apró konyhai szelencében.

2 hozzászólás ehhez “Draskovich Edina: A Kelet-Nyugat tengely

  1. Az Arnolfini Kantin ezzel a bejegyzéssel szintet lépett: az első ebédbeszámoló, amelyet bevallottan egy másik itteni poszt ihletett! De még hogy!

Vélemény, hozzászólás?