Draskovich Edina: Dödöllével az erős vállakért

Óvó nénik százai és ovisok ezrei éneklik az ismert dalocskát: „egy tál dödölle, ettél belőle…”, miközben sokuknak – ellentétben például az Arnolfini Kantin uzsonnázóival – fogalma sincs arról, miről énekelnek. Hasonló a helyzet a csicseriborsóval is, a bablencsés dalban. Jómagam már három óvó nénit is felvilágosítottam ez ügyben, mert nem tudták, hogy a dödölle finom őrségi, göcseji paraszti étel, amelyet – mint a népi eledeleket általában – a kényszer szülte, azaz kevés, olcsó alapanyagból kellett minél laktatóbb, de ízletes ételt készíteni. Arrafelé bizony az agyagos föld nem sok örömöt tartogatott a földműveseknek, annál inkább a fazekasoknak.

Hasonló étket főznek Szatmárban is, cinke néven, még fesztivált is rendeznek a tiszteletére Szatmárcsekén, minden év februárjában. Jó hely az, nagyon értenek a szilvalekvárhoz és a pálinkafőzéshez, és persze a költészethez is!

Önálló ételként fogyasztják, de köretnek is megfelel, például vadételek mellé. Kérdezzük csak meg a vas megyei vendéglősöket és osztrák vendégeiket!

Amikor én dödöllét készítek, körülbelül 1 kiló öreg burgonyát kockára vágok, majd felteszem sós vízben főni. Csak annyi vízzel, amennyi ellepi. Amíg finoman rotyog, 3-4 fej vöröshagymát nagyon apróra vágok és zsírban megpirítom, annyira, hogy barna színű legyen, de ne keseredjen meg. Amikor megfőtt a krumpli, még megsózom, kézi burgonyatörővel összenyomkodom, bele a vizébe, a saját levébe! Ha kásásra szétnyomtam, elkezdek lisztet belekanalazni, körülbelül 30–40 dekát, de ez a krumpli lisztességétől függ. (Ezért sem érdemes újkrumplival próbálkozni.) Fakanállal erőteljes mozdulatokkal keverem a tűzön jó néhány percig; nem könnyű munka. Addig kavarom, míg nehezen keverhető sűrű krémállaga nem lesz. Néhány percig hagyom (magamat is) pihenni és pöfögni. Most jön a szaggatás: egy evőkanalat belemártok a hagymás zsírba és a krumplis masszából kiemelek egy kanálnyit, galuskányit. Egy másik zsíros kanállal felülről is megsimogatom. Tűzálló tálba vagy serpenyőbe teszem egymás mellé, és tűzhelyen vagy sütőben megpirítom. Tejföllel pöttyözve tálalom.

Fogyasztás közben elgondolkodhatunk azon, miért voltak a parasztasszonyok és a menyecskék olyan erős vállúak és dús keblűek. Hát mert dolgoztak a földeken és az állatok körül; nehéz ruhadarabokat mostak a patakban vagy a kútnál; emelgették a gyerekeket és a beteg öregeket; s nem utolsósorban dödöllét kevertek a tűzhelyen. Nem is volt szükségük edzőtermekre, pushup melltartókra és mellfeszesítő beavatkozásokra…

2 hozzászólás ehhez “Draskovich Edina: Dödöllével az erős vállakért

Vélemény, hozzászólás?