Draskovich Edina–Elek Tamás: Manet spárgái

Művészettörténeti kutatásaink alapján az ételfotó-megosztó instagramosok előfutára Édouard Manet (1832–1883) francia festő és grafikus volt. Elég csak felcsapni valamelyik albumot és megcsodálni a festményeit. Néhány cím a gazdag kínálatból: Egy köteg spárga; Csendélet kaláccsal és citrommal; A sonka; A sárgadinnye; Csendélet őszibarackokkal; Csendélet körtével; Csendélet két körtével; Körtés kosár; Csendélet osztrigákkal citrommal és kaláccsal; Csendélet osztrigával, pezsgős vödörrel és japán tűzlegyezővel; Csendélet halakkal és osztrigákkal; Csendélet triglával és angolnával; Csendélet fügével és szőlővel; Fiú cseresznyével; Csendélet mandulával ribizlivel és őszibarackkal; Gyümölcs és sárgadinnye a kredencen; Csendélet lazaccal. És akkor még nem is vettük számba az étkezéseket megörökítő képeit, mint például: Reggeli a szabadban; Reggeli a műteremben; Sörivó nők… Vagy ami a magát gasztrohistorikus uzsonnázóként meghatározó Arnolfini Kantinból végképp nem hagyható ki: Uzsonna a stúdióban.

Manet minden bizonnyal enni is szeretett, talán főzni is. Talán csak lement, vagy leküldött valakit „Párizs gyomrába”, hogy hozzon neki néhány kiló – csomó, darab – „témát”. Jelmondata volt: „Azt festem, amit látok, és nem azt, amit mások szeretnének látni”. És talán azt is mondta, azt festem, amiből főznek nekem, amit szeretek megenni, és amit talán mások is szeretnek vagy szeretni fognak, vagy amiben gyönyörködnek.

Pontosan ezt tettük – gyönyörködtünk – mi is Bécsben, egy impresszionista kiállításon, ahol eredetiben láthattuk többek között híres, „Egy köteg spárga” című képét is. Az 1880-ban készült festmény bizonyos Charles Ephrussi – korának ismert műgyűjtője és mecénása – vásárolta meg, aki a kialkudott 800 frank helyett 1000 frankot küldött a mesternek a képért. Ez bántotta Manet önérzetét, ezért megfestett még egy képet, rajta egyetlen spárgával, s elküldte a vevőnek egy levélke kíséretben: „Egy szál kimaradt a kötegből”.