Draskovich Edina: Francia reggeli

Kis tetőtéri konyhakertem negyedik helyezettje a tavaszi gyorsasági zöldségversenyben a „Francia reggeli” (latinul Radis petit déjeuner français, még latinabbul Raphanus sativus). Az első helyezett mindig a snidling, második a lestyán, harmadik a tárkony: ebben a sorrendben bukkannak elő a földből és kerülnek fogyasztható állapotba a téli álom után. A többi tavaszi retekfajta lusta, vagy inkább levélre gyúr, de ez a kis francia soha nem okoz csalódást. Arnolfini tagoknak azért is érdekes lehet, mert nagy esztétikai értékkel bír a hengeres testével és a jópofa színátmenetével. Mindig hitetlenkedve nézem, hogy azon a cérna gyökéren keresztül miként képes önmagát táplálni. Az íze kellemesen erős, nem pudvásodik, és mivel hormonokkal nem táplálom, nem is növekszik akkorára, mint szupermarketes rokonai, és nem fonnyad össze másnapra a betakarítás után. Vajas- vagy kacsazsíros kenyérrel, plusz valamilyen izgalmas sóval a legfinomabb!

Vélemény, hozzászólás?