Draskovich Edina: Nyúlárnyékra vetődünk

Csirág vagy nyúlárnyék? – merül fel óhatatlanul a kérdés. Mindkettő! Azaz spárga. Ezek ugyanis ugyanazt jelentik magyarul. Lakner Zsuzsával közösen vállalt missziónk, hogy az Arnolfinistákat rávesszük a spárgaevésre, amíg nem késő: még a szezonvég előtt.

Bár a rendszerváltáskor a spárga is visszatért hozzánk, a magyarok valamiért ódzkodnak tőle. Persze nem olcsó mulatság, de egy csomag spárga még mindig olcsóbb, mint egy doboz cigaretta. Számomra ez a legizgalmasabb zöldségféle, miatta (is) várom a tavaszt. És még látványnak sem utolsó, legszívesebben vázába tenném és szobanövényként dédelgetném. Hősies növény, állva szeret meghalni, nem pedig fekve, mint a spagetti. Ezért sem helyénvaló, hogy a spárgafőző fazekat sok helyen spagetti-főzőkén adják el. Akinek nincs ilyen eszköze, ne aggódjon, e nélkül is válhat belőle elégedett spárgaevő. Mondom is, hogy hogyan.

Az első a beszerzés. A két alapfajta a fehér és a zöld, boldogabb országokban lila is van. A lehető legfrissebbet kell megvenni és mihamarabb fogyasztani. Ezért is ajánlatos spárgaföld mellett lakni, mert állítólag a szedést követő négy órán belül a legjobb az íze.

Ha kezükbe vesszük a sípokat és meghajlítjuk, akkor elpattan ott, ahol fásulni kezdett. A fás részt dobjuk ki, vagy megmosás után főzzünk belőle levest, alaplevet. Az értékesebb részt ajánlatos lehet egy krumplipucolóval megtisztítani – a zöldet általában nem kell, a fehéret sokkal inkább –, a nyakától lefelé, vigyázva a legértékesebbre, a fejére. Ekkor vékony szálak jönnek le róla. A végén mossuk meg, mert a rügy részében megülhet a homok.

Aztán jöhet a párolás, sütés, grillezés, bundázás, kirántás, mártogatás – azaz szinte valamennyi konyhai eljárás. Rajta!