Gábor R. István: Imaginárius menü

Ha visszaképzelem magam a gyerekkorba, és megpróbálom összeállítani a számomra legkedvesebb háromfogásos menüt, akkor az az ebéd mindenképpen egy libahúslevessel kezdődne, méghozzá maceszgombóccal és/vagy töltött libanyakkal felerősítve. A második fogás kétféle irányt vehetne: kelkáposzta főzelék fasírttal, avagy rakott krumpli. A harmadik tétel már többesélyes lenne: ami élre kívánkozik, az a mákos tészta – alias hangyás tészta –, de szorosan ott a nyomában a szilvás gombóc, esetleg a barátfülés (lekváros derelyés) nudli is.
Visszagondolva, ez így egy imaginárius menü; nem emlékszem, hogy három ilyen fogás valaha is személyesen összetalálkozott volna az ebédlőasztalunkon.

2 hozzászólás ehhez “Gábor R. István: Imaginárius menü

  1. Na igen, és ráadásul ugyanaz a fogás nem lenne már ugyanaz. De persze ez is, az is eléggé (stílszerűen) sovány vígasz.

Vélemény, hozzászólás?