Lakner Zsuzsa: Az édeskömény védelmében

Az, ami úgy néz ki, mint a hagyma? – kérdezik sokan, ha szóba kerül az édeskömény. Ti ezt megeszitek? Igen, mondom, és ha meglátogatnak minket, az alábbi étellel próbálom meggyőzni őket.

A friss kömény harsogóan ropogós, kaporszerű levelei harsány zöldek. A külső, kissé kemény lapokat eltávolítom, majd az egészet hosszában vékony szeletekre gyalulom. Olíva olajon lazán átsütöm, közben egy kis citromot is csavarok rá. Ezalatt kis kockákra darabolt fehér húsú tengeri halat citrommal marinálok, és megfőzök egy adag olasz fülecske tésztát.

A halakat, az édeskömény-szeleteket és a főtt tésztát jénai edénybe teszem. A mártás, amit ráöntök, tejszínből, kinyomott fokhagymagerezdekből és sáfrány keverékéből áll. A sáfrány a legdrágább az egészben, de pazar, semmihez nem hasonlítható káprázatos íze teszi az ételt felejthetetlenné. (Sáfrányos szeklicével kiváltani óriási hiba, igazi sáfrány hiányában inkább a kurkumát ajánlom.)

Az egészet egyenletesen átforgatom és 180 fokon 15–20 percig sütöm (ezen a ponton már csak a haldaraboknak kell megsülniük, ami egy villával döfködve könnyedén nyomon követhető). Ha kész, sózásként megszórom parmezánnal.

Az édeskömény remekül szerepel köretként minden fehér húsú tengeri és édesvízi hal társaságban, nagyon jó kombó például pisztránggal. Nyáron pedig, a tengerparton, fokhagymás olíva olajban sült garnélával meg friss bagettel abszolút ellenállhatatlan.

4 hozzászólás ehhez “Lakner Zsuzsa: Az édeskömény védelmében

  1. Jól néz ki!
    Van egy elméletem, miszerint egyes zöldségek magukban nem túl ízletesek, de egy fogás alkotórészeként igen (pl. sárgarépa).

  2. Aki szereti az ánizsos ízt, annak ez alapzöldség! Például nekem. És érthető okokból nagyon jól megy a pastishoz is. Itthon az Aldiban lehet szépeket kapni, viszonylag jó áron.

Vélemény, hozzászólás?