Mózes Katalin: Ízek és emberek a gyerekkorból

Gyerekkori kedvenc ételeim az ízen, illaton kívül emberekhez, helyzetekhez kapcsolódnak. Ott van például a krumplis nudli édes morzsával és porcukorral. Ez azokat a ritka ünnepeket idézi, amikor vidámság volt, és a Mama gyors mozdulatokkal, sorban egymás után sodorta a nudlikat; ez a mozdulat, és a keze emléke kötődik hozzá. Előjön a tejeskávé is, a frissen pörkölt, kézzel darált kávé illata, minden reggel, Frank kávéval felesben, összekeverve; nagymama pörkölte, nagypapa darálta és főzte. A fánk, amit Margit néni, Nagymama öccsének termetes felesége sütött hatalmas mennyiségben, amikor vendégségbe mentünk hozzájuk. Ebben az emlékben ott a férje is, aki alacsony, jó kedélyű ember volt, s amikor ők jöttek el hozzánk, azonnal szódabikarbónát kért, majd a hegedűmet, és bár sosem tanult hegedülni, ügyesen, cigányosan bazsevált rajta (lehet, hogy rosszul, nem is ügyesen, de én csodáltam érte). Eszembe jut még a diós piskóta is, amit szintén nagypapa készített, gép nélkül. Nagyon sokáig keverte, és rengeteg tojást használt hozzá; nagy család voltunk.