S. Nagy Katalin: Grillezett rákok a krétai Red Beachen

Főzni nem tudok, és fotózni sem, enni viszont igen. Hosszú életem során sokféle kedvenc közül a legkedvesebb, amit 1996 nyarán minden este láttunk elkészülni Krétán a Red Beachen, és ettük minden este komótosan órákon keresztül, krétai borok kíséretében: a szenes sütőhelyen lassú tűzön grillezett, lágyan fűszerezett, rózsaszín garnéla, koktélrák, királyrák, bundában sült tintahal és padlizsán, hozzájuk az elmaradhatatlan uborka, paradicsom a fetánál krémesebb sajttal és hagymakarikákkal. Ettem persze homárt és langusztát Brüggében, Párizsban, Rómában (mindig mondtam, hogy művészettörténésznek lenni nagyszerű foglalkozás), de meg se közelítették a krétai rákokat.

Az unokáimat annyira sikerült rászoktatnom, hogy Berlinbe érkezésünkkor mind az ötször rohantunk a Nord See-be garnélákat falni, és nálunk ez a karácsonyi és húsvéti ünnepi étel is.