S. Nagy Katalin: Kígyópálinka Észak-Koreából

Amikor a Kantinban megírtam a legemlékezetesebb kedvenc ételemet, eldöntöttem, hogy a legriasztóbbat is megírom. Észak-Korea, 1984. Magas hegyre caplatunk fel busszal, s megállunk egy pihenőre. Vásárolni is lehet: italkülönlegességek kaphatóak. Köztük két méter magas üvegben kígyópálinka, benne méretes kígyó… Amikor először jutottam külföldre (1967, Moszkva), megfogadtam, hogy mindig mindenhol megkóstolom a helyi kínálatot. Mintha csapra vert boroshordóból engednének egy pohárral. Hozzá szárított kígyóbőr, csillapításul. 17-en voltunk. Mindenki megpróbálta. De elrágni, lenyelni nem sikerült. Két kis üveg kígyópálinkát hoztam haza a szeretteimnek, bennük kicsi kígyók. Azóta is álmodom velük.