Torma Cauli: Na, de mi van a nyereg alatt puhított hússal?

Óh, te ló! Ebben a mondatban benne van a ló iránti csodálat, tisztelet, szeretet, még ha időnként az asszonytárs mondja is. Az obi ugor szétválás előtt ismert volt a ló, bizonyíték erre, hogy nyelvrokonaink már északabbra kerülve – ahol a ló már nem él meg – mindent megtettek, hogy az áldozat számára délebbről lovat szerezzenek. Azon a mai napig vitatkozik a tudomány, hogy mi volt a kezdeteknél a lótartás szerepe: a húsfogyasztás, a vonóállat, vagy a lovaglás? Mindenesetre a magyarok sírjaiból közismert részleges lótemetkezés bizonyítéka a lóhús fogyasztásának az áldozati szertartáskor.

Na, de mi van a nyereg alatt puhított hússal? Állítólag az egy marhaság, nincs köze az étkezéshez. Előfordult, hogy a nyeregdeszkák feltörték a ló hátát, ezt borították be vékony hússzelettel, megakadályozván a további bonyodalmakat.

Amúgy a lóhús nehéz ügy. Engem még a belőle készült kolbász, szalámi evésétől is visszatart valami, talán a bevezetőben említett csodálat, tisztelet. Vagy netán az ősök szelleme?

1 hozzászólás ehhez: “Torma Cauli: Na, de mi van a nyereg alatt puhított hússal?

Vélemény, hozzászólás?