Zsubori Ervin: Francia reggeli Kantin-módra

A Draskovich Edina által önnön tetőkertjéről szüretelt, előbb hangulatosan lefényképezett és megírt, majd frissen tartó nedves konyharuhába csavarva, Ira szíves közvetítésével, az Arnolfini Kantin konyhájába eljuttatott retkeket – jelesül: Radis petit déjeuner français, mindközönségesen: Francia reggeli – gondosan megszabadítjuk dús zöld fürtjeiktől, s éjszakára hűtőbe tesszük. Másnap reggel hat kifejlett példányt alaposan megmosdatunk, s hetediknek egy huncut Hónapost csapunk melléjük, aki ezek szerint jókor volt jó helyen. Erősítendő a francia ízkörnyezetet, becikkelyezünk hozzájuk egy hűtőben fellelt érett camembert sajtot (amely ugyan tihanyi, viszont fokhagymás, de ez a lényegen nem változtat), a kollekciót némi letagadhatatlanul magyar lángolt kolbásszal fűszerezzük, valamint friss zsemlegerezdekkel körítjük. Az egészet Vargha János modorában, bőven karistolt étkezési vágódeszkára komponáljuk, játékosan kihangsúlyozva a zavarba ejtően színátmenetes retekobjektumok égbekúszó farkincáit. A tálalással finoman utalunk Torma Cauli pedáns, natúralátétes gasztroinstallációs munkásságára, amely tőlünk sem idegen. Természetesen a napfényes kertben költjük el, az utolsó szálig, a dokumentálás során az üde viaszkosvászon terítőt sem rejtve véka alá.

Ami magát a retkeket illeti, a francia szereplők összképe leginkább egy májusi csalitosra emlékeztet: elvétve akadhatnak benne fás részek, de az egészből árad a hosszú lecsengésű, zsenge tavaszi íz. A pufók Hónapos pedig méltó társnak bizonyul mindehhez.

1 hozzászólás ehhez: “Zsubori Ervin: Francia reggeli Kantin-módra

  1. Hihetetlenül kiegyensúlyozottan élnek a fesztiválszervező archívumvezető szerkesztő urak! A fásodás sajnos a meleg beálltával megindult, de hát a természet szava diktál egy konyhakertben. És vajon ki fog ihletet kapni ettől a reggelitől az elkövetkező napokban?…

Vélemény, hozzászólás?