Zsubori Ervin: Spárgaközeli élmény

A vasárnap délutáni kerti ebéd előételeként családunk spárgaközeli élményt élt át. A hiba nem a szakácsnéban (Ira) keresendő, természetesen, hanem bennem, az ötletgazda beszerzőben. Kevéssé felkészült lévén még az efféle dolgokban, alighanem sikerült két klasszikus „majdnem lejárt” típusú nyúlárnyék-almot vásárolnom, ráadásul túl korán, így a jeles csapocskáknak – dacára a szakszerű nedves törlőkendős tárolásnak – módjukban állt még inkább élemedett korúakká válniuk, holott eleve azok lehettek. Sejthető volt ez már akkor, amikor a törésteszten az első szál szépen derékba tört (vagy inkább egy kicsit feljebb). Így a többivel nem is próbálkoztunk, levágtunk az aljából másfél centit, oszt jónapot. A betétes spagettis edény párolóként kiválóra vizsgázott, 20 percig volt átmeneti otthonuk a kisöregeknek. A fél óra a sütőben – baconba csavarva a meleg ellen, plusz sajtos-tejfölös-tojásos-fokhagymás öntettel óvottan – kihozta belőlük a maximumot. Vizuálisan például teljesen címlapérettre sültek.

Talán ennek is köszönhető, hogy – némi gasztroblogger-atyai presszióra – végül a gyerekek is megkóstolták őket; remélhetőleg nem ez volt az utolsó találkozásuk ezzel az ételkörrel. Az ízre mit is mondhatnánk: egy kicsit kesernyés, egy kicsit fás, de a mienk.

Vélemény, hozzászólás?