Barbély Virág: Macskás pite
Úgy alakult, hogy macskás pitét sütöttem a kolléganő szülinapjára. Na, nem úgy macskás… Mit szólna akkor a macskákat újévre befogadó Draskovich Edina, a most beszerzett Saját levében-kötet gasztrokalandora (a könyv olvasását megkezdtem), vagy Anyuka, akit Marci macskánk tart gondozóként evidenciában? A sülemény valójában egy kekszmacskákkal díszített erdei gyümölcsös finomság – bár most, hogy elgondolkodom, mégiscsak tintahalas töltelék lett volna helyénvaló, nem igaz? Ha netán lesz Állati Árnolfini Fesztivál, jelzem, nem fogok kétségbe esni…
A pite/quiche-sütésben amúgy az a jó, hogy valahogy mindig több lesz a tészta, így magunknak is tudok készíteni egy kontrollpitét miniben. Ez rendkívül hasznos, ha az ember lánya nem tudja, hogy mit süt, csak sejti.
Az édesszájú kontrollkóstoló mindig pozitívan csalódik!
A néphit szerint, ha tésztamacska kerül a tányérodra, szerencsés embernek mondhatod magad! Gratulálok!
Ügyes kislány! Nem véletlen!
Ez nem ériii, nekem meg mindig kevés a tészta… 🙂
Kiváló felvetés, talán a Puritán Patkány Pite lesz a megfelelő újítás.
Mindenki kapot macskás sütit, csak Szifon nem?
Nagyon jó életed van, Zsolti!
Marci cica tényleg uralkodó, macskás pite itt is van.