Draskovich Edina: Pusztatúra, 2. nap

A kutyaugatástól és kakasszótól övezett turistaszállóban igazán szép reggelre ébredtünk. Mialatt a francia vendégek villásreggelit készítettek maguknak a lakóautójukban, a japánok pedig – talán sushiról álmodva – éppen csak a másik oldalukra fordultak, a pusztába kiküldött tudósító tejeskávéfőzésbe fogott a muskátlik övezte mikrohullámú sütő segítségével. A tányérra otthonról hozott zöldfűszeres túrókrém, tojás és osztrák barna kenyér került.

Kellett az erő a reggeli madármegfigyelő-túrához, hiszen az élőhelyekig csak megerőltető kerékpározással lehetett eljutni. A túrát egy közeli kis csárdában pihenték ki a résztvevők, némi birkagulyással, Jókai bablevessel és túrós palacsintával. Az egy szem pincér elnézést kért a lassú kiszolgálás miatt, és vigasztalásul előkapta a citerát egy dal erejéig, melyből megtudhattuk: nevezett felszolgáló házának teteje nádból készült.

Délután úgy elment az a néhány óra a Tisza-parton, hogy az ember örült, amint felsejlett előtte a Patkós csárda képe, mely szerencsére nem volt délibáb. Itt vacsora gyanánt pacal, lesütött libamáj, túrós csusza és halászlé került az asztalra. Ezzel a csapat könnyedén kihúzza reggelig, amikor a kakaskukorékolást csak néha töri meg a mikró csilingelése.

Vélemény, hozzászólás?