Draskovich Edina: Pusztatúra, 3. nap

A pusztába kiküldött tudósító, aki télen a tévében nézte végig a csegei komp és kezelője, Jani drámáját, egy szép pünkösdhétfői napon a felújított, muskátlis ládákkal kicsinosított kompon találta magát, egy tál pomázi eper és némi sajtos stangli társaságában.

De hogy kerül az eper a fedélzetre? Úgy, hogy a tudósító nem kapott szabad asztalt a csegei csárdában, ezért nem rendelhetett a szokásos füstölt harcsából (sok lilahagymával), sem pedig a halászléből. Ehelyett inkább átszelte a folyót, az ebédprojektet pedig áthelyezte a miskolci Dűlő étterembe, ahol a már sokszor bizonyított Baranczó Attila séf vezényel a fakanállal. És ha már így esett a pusztatúra befejezése, megadtuk a módját ennek is, úgymint: Disznóságok (sült császárhús, mangalicakolbász, rántott sertésfül, hagymák, nudli); A séf ajánlata (mangalica ragu, kacsanyelv, erdei gomba, túrógombóc); egy kis steak; kókusz kocka bodzavirággal és rebarbarával; no meg finom kávé, mert azt bizony a Hortobágyon nem árulnak.


Utóirat. Volt még itt egy hajnali küldetés, a hortobágyi 9 lyukú söröző, avagy sörbár feltérképezése, amely már akkor a Kantin célkeresztjébe került, amikor utóbbi még nem is létezett. Az említett hétfői napon a kiküldött tudósító, miután kerékpárjával becserkészte a Számadó utca 14. szám alatti objektumot, belépett az ivóba, és szemrevételezte azt. Amiképpen őt is a reggel kilenckor ott iszogató nyolc helyi férfi. A látogatás nyomán megállapítható: a vendéglátó-ipari egység megfelel a kívánalmaknak, magában hordozza a gasztronómiai élmény ígéretét, így a közeli jövőben, esetleg daruvonulás idején, akár egy alaposabb tesztnek is alávethető.

 

Vélemény, hozzászólás?