Róka Zsuzsa: A héjában sült krumpli ideje

Korán besötétedő télestéken a tűzhely vasajtós sütőjének rostélyára tettük a krumplikat héjastul, mindazonáltal gondosan lesikálva, illedelmes rendben, majd mintegy félórás sütés után kikapkodtuk őket onnan az ölbe vett, s tiszta konyharuhával (lehetőleg csíkossal – ki tudja, miért?) rögtön letakart cseréptálba. A forróságban enyhén meghullámosodott felületű, tekintélyes méretű darabokat aztán mindenki a tányérján hámozta (köpesztette) meg. Sóval és vajjal fogyasztottuk – utóbbi sárgán olvadt az ikrás vágásfelületen, majd lecsurgott a porcelánra –, továbbá feltétlenül ecetes-tökmagolajos hagymasalátával, s lehetőleg tömören remegő, márványos aludttejjel. Miközben törvényszerűen Ispánkról volt szó, abban az időben általában négyünk, aztán később hármunk közt, de még akkor is így volt, amikor már csak ketten ültünk együtt asztalhoz a Mamával.

Immár két éve lesz hamarosan, hogy nem ettem sült krumplit.

2 hozzászólás ehhez “Róka Zsuzsa: A héjában sült krumpli ideje

  1. Ez az én élményem is, de mi vékonyra szeletelt hagymát és savanyú káposztát ettünk az olvadó vajas csudához. Sajnos én már sokkal régebben nem eszem együtt a nagymamámmal és elektromos sütőben készülve is kicsit más az élmény, de a téli estéknek még mindig része és Bözsi mama is velem van akkor.

  2. Köpesztés és tökmagolaj – azonnal felismerhető az Őrség íze! Ottani rokonaim ehhez lilahagymás káposztasalátát ettek, de az is tökmagolajjal volt megöntözve.
    Tudtátok, hogy ennek az ételnek a párját, a "hajába főtt krumplit" Móra Ferenc bundás gombócnak nevezte az írásaiban?

Vélemény, hozzászólás?