Szabó Zita: Néha rám tör a hagyomány

De jó lenne rántott gombát enni! – csütörtökön már így indult a napom. Ritkán eszem forró zsiradékban sült ételeket, de néha rám tör a hagyomány. A gyerekkori vasárnapi friss rántott hús panírjának az íze. Hát ez jött most elő. De aztán munka, ügyintézés, rohanás… a főzés esélytelen. Pénteken szintúgy. Pedig akkor már többször is elmentem a zöldséges mellett, és az egészséges nedvekkel teli gombafejek látványa minduntalan megerősítette bennem a kívánalmat. Amit aztán szombaton egy kirándulás élménye írt felül. A Bükkben tett túrából hazafelé azonban az agyam már ismét emlékezett – vettem gombát. Így amikor vasárnap délután a gombaevés vágya végképp felülkerekedett mindenen, már nem volt akadály.

Előkészületként tartár, előételként egy kis gyümölcsleves hidegen, még a tavaly szedett, fagyasztott meggyünkből, a fiamnak pedig egy adag oldalas a sütőbe. Aztán panírozás klasszikusan, majd gombasütés. A végeredmény: friss, ropogós panír a gombán, csöppenő tartárral. Mennyei.