Lakner Zsuzsa: A mi tengerünk

Rákot nem eszünk, mert a tenger messze van – mondta volt Esterházy Péter egy éttermi riportban. Alapvetően magam is a lokális-szezonális híve vagyok. De csak alapvetően. Néha muszáj kivételt tenni. Különösen, mióta a budapesti Spoon étteremhajó tulajdonosai nyaranta a Balatonra költöztetnek egy kis Olaszországot.

Spoon il Mercato a csodálatos kertvendéglő neve Akarattyán. A szakácsok egy része az anyatejjel szívta magába a mediterrán szakácsművészetet, és nyáron a Balaton partjára hurcolkodik, hogy – többek között – igazi kövön sült pizzát és toszkán hallevest alkosson a nyaralóknak. Ez utóbbi látható a képen.

Miközben a pirított kenyérkarikákat olívaolajba tunkoljuk, sorra kanalazzuk ki a sűrű paradicsomos lében úszkáló polipkákat, halakat, rákokat, kagylókat és tintahaldarabkákat. És hozzá habzó cseh sört iszunk. Étkezőkocsi helyett a napsütésben.

1 hozzászólás ehhez: “Lakner Zsuzsa: A mi tengerünk

  1. Ááááá…. Na ezt lecsekkolom! Kicsit magyar, kicsit balatoni, de tengeri!

    Ezt pedig Radnóti Sándor mondta Esterházyról egy interjúban:
    "ő igazi nagy haspók volt, és bizony nála is lehet találni fantasztikus ételleírásokat –, megkérdeztem tőle, mit tanácsol, hová menjek Berlinben. Egy olyan helyet ajánlott, amit azóta lényegében mindig felkeresünk, ha Berlinben járunk. Ugyanis ott lehet tarisznyarákot kapni – ami azért ritka –, és megfizethető áron."
    http://www.borsmenta.hu/beszelgetunk/mint_a_konyvekben

Vélemény, hozzászólás?