Zsubori Ervin: Hogyan együnk görögdinnyét?

A görögdinnyét először is ki kell választani. A tökéletes szelekció módszertanának könyvtárnyi irodalma van, a tuti tippeket azonban a tapasztalati tények nem mindig igazolják (ennél azért árnyaltabb a kép: szinte sohasem). De lépjünk túl az ihletett ütögetés kontra sárga vakfolt hitvitáin, s induljunk ki abból, hogy a dinnyénk – amely nem túl kicsi, mert az csupa héj, de nem is túl nagy, mert az sérvet okoz –, szóval az ideális terjedelmű dinnyénk hazaért a piacról, és stabilan megül otthon a konyhapulton. Következik a hűtés, s vele az újabb dilemma: vágva vagy egészben? Itt sincs királyi dinnyeút, ezért az egyszerűség kedvéért mondjuk azt: ha befér, akkor egyben, ha nem, akkor kétfelé kell vágni, úgy kell megpróbálni.

A legfontosabb: ne sürgessük a hidegfrontot! Adjunk neki időt, főleg kánikulában – de hát mikor máskor; a dinnye épp a hőguta kiemelt ellenszere. (Ne dőljünk tehát be a sörös lobbinak, mert idő előtt kidőlünk…) Ha van rá egy teljes nap, az a legjobb.

Hűtőből ki, vágódeszka élesítve. A belehasítást kísérő reccsenés már sok mindent elárul, de megtévesztő is lehet, úgyhogy akkor még ne nagyon éljük bele magunkat. A szétnyíló féltekék látványa már sokkal beszédesebb, de még kiderülhet, hogy a gyönyörű felszín mögött kásásság lapul. Vagy ha az sem, akkor még mindig lehet vízbázisú (persze, ez amúgy el is várható, hogy úgy mondjam: lényegi összetevő) – azaz ehetetlenül íztelen.

Ha minden csapdát megúsztunk, s ott pompázik előttünk a két részre szakadt, tökéletes dinnyeglóbusz, mind kül-, mind beltartalmát tekintve hibátlanul (a magokkal nem kell foglalkozni), akkor már csak egy kérdés maradt: hogyan együk meg? A rafinált Michelin-csillagos konstrukciókba most ne is menjünk bele. Elsőként mindenképpen ott van a klasszikus-magyaros, hosszanti vágású óriáskaréj-iskola, a) nagykéssel; b) kiskéssel; c) nagykanállal; d) kiskanállal; e) teli szájjal. Aztán ott van a felhasználóbarát, készre gyártó darabolós, üvegtálkában tálalva, kisvillával szervírozva; tévé előtt is fogyasztható. S végül a harmadik nagy irány a kertiparti-biztos keresztbeszeletelős, amely a megőrzött anyagszerűségre (héj + belbecs), a praktikumra (kicsi, de nem falatnyi), a gazdaságosságra (sok vendég, sok szelet) esküszik. És itt már tényleg csak arról kell voksolni, hogy a félgömböt kezdjük el szeletelni, avagy a negyedgömböt. Ha nyilatkozni kell, én mai fejjel – az évek során megélve és kipróbálva valamennyi alternatívát – a negyedgömbös szeletelősre szavaznék… De ezen nem fogunk összeveszni.