Halász Géza: A tökök ideje

Nem vagyok nagy főzőcskéző, kicsi sem, de amit elém tesznek, azt (a kelkáposztán és a finomfőzeléken kívül) megeszem. Gabinak, a feleségemnek pedig szokása, hogy tesz elém, reggel, délben, este. Nagyon jól főz. Ha éppen nem főz, akkor kimegy a kertbe, tesz-vesz, és bejön egy nagy kosár paprikával, paradicsommal vagy uborkával. Ha viszont nem kertészkedik, akkor vagy nyaralunk, vagy az unokák nyaralnak nálunk. Ilyenkor a konyhakert egy-két hét alatt elvadul, elsárgul az uborka, elfonnyad a paradicsom, és már csak a tökök után érdemes kutatni a hatalmas levelek alatt.

A legszebbek a dísztökök. Az asztalra kirakva olyanok, mint egy léghajós felvonulás. Mátrai István a kertből hirtelenében facebookra küldött képemet továbbgondolta, így már igazi léggömbverseny lett belőle.

Tegnap Gabi újabb kosár tökfélét szüretelt. Ezek a patisszonok, ha még rugó is lenne hozzá, akár óraművet is alkothatnának ezekből a szép fogaskerekekből. Le is fényképeztem őket, mielőtt tökfőzelék lenne belőlük.

A facebookon aztán megindultak a lájkok (most 53), és természetesen a főzési-sütési tanácsok: „Milyen finom fogaskerék pörköltet tudnék ebből készíteni!” – írta Erzsi, a régi mártélyi táborozó. „Rántva sem rossz, én bepácolom egy kis apróra vágott hagymával egy pár órára” – érvelt Jóska, gimnáziumi osztálytársam. Györgyi, egykori úszó barátnőm szerint pedig „és milyen finom töltve!!”.

A mai ebéd végül tökfőzelék volt, fasírttal.