Draskovich Edina: Pár doboz házi tojás utóélete
A gasztrogeográfia nem leíró diszciplina, hanem sokkal inkább alkalmazott tudományféleség. Olyasmi, aminek igazán nagy hasznát vesszük a hétköznapi életben, és amelynek jelenségei újabb és újabb történéseket vonnak maguk után. Jelen esetben a Görögországba tartó Vas megyei barátaink ajándékoztak meg bennünket pár doboz házi tojással (hiszen mégsem vihet az ember Zeusz földjére romlandó árut, és amúgy is jól tudják, hogy bárminemű kommersz ajándéknál többet ér egy pár házi tojás), majd néhány nappal később a Nyírségben járva jutottunk hozzá újabb doboz friss tojáshoz. „Piroskától hoztam nektek, az övé a legjobb, ő tengerivel eteti a tyúkokat!” – hangzott el a helyi minőségelemzési értékelés. Megjegyzem, arrafelé a „tengeri” fontos táplálék, még töltött káposztát is töltenek vele.
Na, de ne kalandozzunk most el az óceánológia irányába! Beszéljünk inkább arról, mire jó a friss házi tojás. Hát például lehet belőle tésztát gyúrni, főleg, ha van otthon jó minőségű lisztünk. És ha tésztanyújtó gépünk is van, akkor meg nem is akkora munka kinyújtani és valamilyen formára vágni a tésztát. Csak az a fontos, hogy jól szárítsuk meg, mert akkor lesz szép és sokáig eltartható. Ha megszáradt, már csak valamilyen feltétet kell készíteni, amíg kifő a tészta, és máris élvezhetjük azt a hihetetlenül erőteljes gazdag ízt, amit a bolti tészták nem tudnak nyújtani – még akkor sem, ha egy Appennini-félszigeten található világcég nyújtotta őket.