Zsubori Ervin: B. U. É. K.
Létezik egy időtlenül klasszikus szilveszteri menü, amely a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat (HungarHotels) egységeiben váltható valóra. Nem is egy, hanem mindjárt kettő.
Létezik egy időtlenül klasszikus szilveszteri menü, amely a Hungária Szálloda és Étterem Vállalat (HungarHotels) egységeiben váltható valóra. Nem is egy, hanem mindjárt kettő.
Apám nehezen viselte, ha anyám fasírozottat készített. Ha nagy ritkán mégis előfordult, akkor tüntetőleg bevonult a nappali szobába, magára csukta az üvegbetétes ajtót, és kitárta az ablakot. Sokszor még az erkélyre is kiment friss levegőt szívni, csak ne kelljen éreznie a fokhagyma szagát.
A főzésénél csak egy dolog kíván nagyobb logisztikai szakértelmet: a karácsonyi főzés. Főleg ha az ember közben fát díszít, segít talpba faragni, gyerekeket terelget, pótizzók után kutat. De csak összeállt az esti menü.
Mint Carl Sagan / az életet – / megkísérlem / előállítani / gyermekkorom / eleven elegyét, / neten rendelek / számos alapanyagot / vegyítem / a budafoki úti / csokoládégyár / édes-súlyos illatát / udvarunk felett / a vasút robajával
Édesanyám, Lídia vasárnap is hajnalban kelt, feldarabolt egy jókora disznóhúst, s a babérlevéllel ízesített édes káposztával együtt, egy zsírral bélelt csuporban, a kemencébe tette. Miután elkészült, tejszínnel kevert liszttel sűrítette; ez volt a reggelink. Tudták ezt a kolduló asszonyok is, köztük Léna a szomszéd faluból, aki egyedül próbálta eltartani öt gyermekét, és szinte minden vasárnap átgyalogolt hozzánk Andrejevóba.
A Paradicsom-ábrázolások mindegyike gyönyörű ennivaló gyümölcsök tömegét és levadászni való állatok sokaságát mutatja, bármelyik mesternél nézünk is körül. Csakhogy a kísértés is ennivalóban tárgyiasul, egy alma képében! De még tovább is torzulhat soha nem látott, soha nem tapasztalt gyümölcsökben.
Van egy szó, ami egészen különleges hatással van Kicsinénire. Ez a szó a prézli. Ha valaki véletlenül kimondja a jelenlétében, Kicsinéni azonnal szinte megállíthatatlanul tüsszögni kezd, százig, százötvenig meg sem áll.
Az idei karácsonyi mézeskalács nálunk Anya-Lánya projektként készült, erőteljes zenei aláfestés és édeskés illatfelhő kíséretében. A végeredmény három markánsan eltérő kollekcióban öltött testet.
Addig fogalmam sem volt, mi az, míg a lányomtól nem kaptam egy olasz szarvasgombás balzsamecetet; a vele készült párolt nyúl eleje hihetetlen ízt kapott tőle. Elárulom, azért ilyesmire ritkán kerül sor.
Kaiserschmarrn, hallotta gyakran, és megjegyezte ezt az ismeretlen szót, talán azért, mert anyja ekkor mindig sírt, és azt mondta: megint nem sikerült. Nagymama, vagyis ómama, ilyenkor kiöntötte az ételt a konyha közepére.
Nálunk akkoriban a sütőtök kincs volt, a legfenségesebb csemegék legeslegfenségesebbje. A lerben sütöttük, s hogy honnan került, fogalmam sincs, merthogy Csíkban, amely a pityókáról híres, ilyen nem termett, az egyszer százszorszent.
A legújabb felfedezésem a narancsos csirke karfiollal. Egy „főzős újságból” választottam ki, nem feledve a magamnak felállított szabályt, hogy csak olyan étel érdekel, amit egy-másfél óra alatt el lehet készíteni.