Abafáy-Deák Csillag: Császármorzsák

Három nagymamája volt. Az elsőre alig emlékszik. Panni négy évesnél alig volt idősebb, amikor a nagymama meghalt. A hangját mégis fel tudja idézni. Olyan nyelven beszélt, és olyan szavakat mondott, amiket a szülei nem használtak. Hiába kérdezte, ómama, mi ez, sose kapott választ. Magyarul nem. Kaiserschmarrn, hallotta gyakran, és megjegyezte ezt az ismeretlen szót, talán azért, mert anyja ekkor mindig sírt, és azt mondta: megint nem sikerült. Nagymama, vagyis ómama, ilyenkor kiöntötte az ételt a konyha közepére. Gurulnak a mazsolaszemek a kőpadlón, és hallja, ahogy felkiált az anyja, ez hiánycikk. Nem tudta, mi az a hiánycikk. Valami nagy baj lehetett azzal a mazsolával. Amikor Panni elé tették az ételt, köszönöm, nem kérek, mondta, ahogy tanították. Meg se akarta kóstolni, megenni még inkább nem. Nem azért, mert a kőpadlóról szedték fel, anyja könnyezve elkészítette még egyszer, néha az is a padlóra került, de aztán harmadjára már nem.

Nagymama már nagyon rá lehetett éhezve erre a csúnya nevű és kinézetű ételre, nem dobta le, és nem kínálta az unokáknak se, csak a velük együtt lakó nagynéni. Panni ekkor azt mondta, én nem vagyok édesszájú. Ezt azelőtt hallotta az egyik idős nénitől, aki vendégségbe jött és mindig büdös cigarettákat szívott. Nagynénje rászólt, ne szemtelenkedj, minden gyerek édesszájú. Ez tetszett neki, akkor ő nem minden gyerek, és ezt büszkén ki is mondta. Ezért a sarokba kellett térdepelnie. Közben arra gondolt, ha kukorica helyett mazsolákra térdepeltetnék, az se lenne jó, mert ragacsos, és azt utálja. Mindent utál, ami kaiserrel kezdődik.

Később rájött, vagyis megtudta, a kaiser, az császárt jelent. Így már volt értelme a szónak, a nagymama volt a császár. Hogy mi az a schmarrn, azt nem tudta, de az apja néha használta ezt a szót, schmarrrrn, mondta három, vagy még több r-el és ilyenkor szemét az égnek emelte. De hogy ez hogy került a császár mellé, az sokáig nagy titok maradt. Aztán már nem volt se kaiser, se schmarrn. És ómama se volt. Ezután ki se szabadott ejteni ezt a szót. De ekkor már késő volt. Mert aztán anya se volt. És aztán lett egy új anya, aki egy új nagymamát is hozott a házba. Ez a nagymama nem beszélt idegen nyelveken, nagyon is értette Panni, amit mondott. Mégis visszasírta a Kaiserschmarrnt, a császárt, a mazsolákat, és az érthetetlen beszédet. Amit most értett, az érthetetlen volt.

Azt forgatta a fejében minden nap, belőle bizony sose lesz nagymama. Egy napon, amikor az új nagymama szidalmak közepette hozzávágta a seprűt, Panni száján kicsúszott ez a mondat. A nagymama néhány pillanatig lemerevedve állt, ordítani se tudott, mint ahogy szokott, Panni fellélegzett, akkor ezt most megúszta. Ekkor a nagymama megfogta a kislány fülét, közel húzta magához, Panni látta, hogy szúr a szeme, de nem annyira, mint az elhangzó mondat. Hogy is lehetnél nagymama, ahhoz először gyereked kellene szülessen, de nem féltelek, az ilyen fajtáknak, mint te, nem ad a jóisten kisbabát.