Bibók Bea: Anyám fasírtja

Anyám és apám mindenben egyetértett, csak egy dologban nem.

Mégpedig abban, hogy a fasírozott illatos, vagy büdös. Apám nehezen viselte, ha anyám fasírozottat készített. Ha nagy ritkán mégis előfordult, akkor tüntetőleg bevonult a nappali szobába, magára csukta az üvegbetétes ajtót, és kitárta az ablakot. Sokszor még az erkélyre is kiment friss levegőt szívni, csak ne kelljen éreznie a fokhagyma szagát.

Anyu a konyhában serénykedett, szintén nyitott ablaknál. Összekeverte a darált húst, a vízbe áztatott zsemlét. Fűszerezte, majd az összenyomott fokhagymát is beleszórta. Petrezselyem zöldjét is vágott bele, ez volt az ő receptjének a titka. Gyors mozdulatokkal dolgozott, érezni lehetett, hogy igyekszik minél gyorsabban túllenni a fokhagymaszagú főzésen.

Azt hiszem, a lakásunkhoz nem illett a fasírozott szaga.

Mert a lakásunk még télen is a napfény ízét és illatát hordozta magában. A két és fél szobában minden pasztellszínű volt, mindig tiszta és illatos, modern és választékos. Nem volt kínos rend, de élhető, laza letisztultság uralkodott. Nem merev választékosság, hanem a bensőséges, légies, szeretettel teli harmónia, odafigyelés.

A fasírozott nehéz szeretetet hordoz, nem ehhez a lakáshoz illőt. Bár, ha jól belegondolok, a petrezselyem belecsempészett némi kis zöld légiességet, de apám így sem szerette ezt. Ilyenkor anyám kárpótolni akarta apámat a kellemetlen szagok miatt, ezért még választékosabban terített. Az asztalterítő harmonizált az alátéttel és a szalvétával, a színkombinációk mindig frissítően üdítőek voltak. Ha anyám fasírozottat sütött, akkor virág is került az asztalra. Mintha azt mondta volna: bocsánat a szagokért. Aztán kávét főzött, mert annak illata volt.

Szilveszterre készülök, fasírozottat készítek. A kandallóban ropog a tűz, meleget ont, együtt vagyunk. Érzem, az én otthonomhoz jól illik a fasírozott illata, még akkor is, ha nincs benne a petrezselyem légiessége. Formázom a golyókat, jól összeállt a massza. Petrezselymet is tennék bele, de most nincs itthon. Az olaj gyöngyöz és serceg, a fasírozott barnul. A fokhagyma illata odacsalja az éheseket.

Anyámra gondolok.

Hiányérzetem támad. Alufóliát szakítok, és már csomagolom is a gombócokat. Szaladok, hogy még melegen odaérjek vele a szülői házba. Látom, hogy mennyire örül neki anyám, rögvest meg is kóstolja. Észreveszi, hogy nincs benne petrezselyem, de megnyugtat, hogy így is finom. Majd kinyitja az ablakot.

Apu bevonul a nappaliba, majd a kitárt erkélyajtónál várja, hogy eltűnjön a szellős, télen is napsütötte lakásból a konyha felől áradó, a már-már kihűlőben lévő petrezselyem nélküli fasírt fokhagyma szaga.

Béke van és harmónia.

Vélemény, hozzászólás?