Dániel András: Prézli
Van egy szó, ami egészen különleges hatással van Kicsinénire. Ez a szó a prézli. Ha valaki véletlenül kimondja a jelenlétében, Kicsinéni azonnal szinte megállíthatatlanul tüsszögni kezd, százig, százötvenig meg sem áll.
– Azóta van ez, amióta lánykoromban egy nyáron át konyhai kisegítőként dolgoztam az Országos Tápszer- és Pótkávégyár üzemi étkezdéjében – magyarázza, miután végre abbahagyja a tüsszögést. – Talán az egészségesnél gyakrabban volt a déli menüben prézlis bab, vagy mert mindig egyedül rám bízták a panírozást, ki tudja már. Olyan ez, mint valami furcsa allergia. De a legkülönösebb, hogy csakis olyankor jön rám, amikor más mondja ki ezt a szót. Én ismételgethetem akárhányszor, egyet sem tüsszögök. Prézli, prézli, prézli, prézli! prézli, prézli! – látod, semmi sem történt! Voltam vele orvosnál is, de miután kiderült, hogy a zsemlemorzsa szóra sosem kezdek el tüsszenteni, mérgesen hazaküldött, hogy ne raboljam butaságokkal az idejét. Pedig nem én találtam ki ezt az egészet, gondolhatod! Még a főzős műsorokat is csak lenémítva merem nézni a tévében, amióta egy tüsszögőroham alkalmával levertem a konyhaszekrényről a minivizort! Gondolom, ezek után érthető, hogy Kicsibácsi is rendkívül vigyáz, amikor néhanap felolvas a kedvenc szakácskönyvéből. Egy alkalommal mégsem figyelt eléggé, és véletlenül mégis kimondta a prézli szót. Persze azonnal rám tört a tüsszenthetnék! Ráadásul akkora erővel, hogy öreg diónk megbillent, majd nagyokat zökkenve legurult a lejtőn, amelynek a tetején akkoriban laktunk. Kész csoda, hogy nem törtek ripityára a porcelánok! Na, Kicsibácsi még aznap este nekiállt, és kihibajavítózott egytől egyig minden prézlit a szakácskönyveinkből! „Még csak az kéne – mondtam neki –, hogy súlyosbodjon az állapotom, hogy újabb és újabb szavakra legyek allergiás! Neked akkor egyre több szót kéne eltüntetned, míg végül nem maradna recept, amiből főzhetnénk!”
„Na, más se hiányozna!” – válaszolta ő aggodalmasan, hiszen ismered, mennyire szereti a hasát. De aztán szerencsére újabb szóra nem lettem érzékeny azóta sem. Bár a prézli – az mai napig maradt. – Nem tudom, biztos butaság – vonja meg vállát mosolyogva Kicsinéni, és elővesz egy zsebkendőt a retiküljéből, mert úgy érzi, még készülődik valahol egy újabb, egy legeslegutolsó tüsszentés.
