Géczi János: Fűszerek füzete
A huzattal
a konyhán átoson,
mint sápadt arcon
a színroham,
mint házi asszony körmén
az utcanő lakkja,
nyomtalanul, de mégis
nyomot hagyva,
és vonul át
miként a tűz
a száradt asztagon
és szaglik a konyhában
a pompás fokhagyma.
***
Hanácka! Réde! Olmützi!
Berlin Cukrowa!
Szól róluk történet
mindenkinek,
elárulni nem szokása senkinek.
Akad víz, amelynek nincs áradása.
Herdálni szerelmet a szokás,
nem a metélőt,
a fodrost,
a gyökért,
vagy a nemzetet.
***
A húsból
az, ami marhahúst csinál,
nem más,
mint a borsikafű!
***
A borús délelőtt nyomán,
hogy derüljön fel a délután,
ugyanazzal a kékeslila színnel
a kakukkfű után
kivirágzik a menta
a hegynek oldalán.
***
Nem bolond se a
hegyoldalnak a lánya,
se a hegycsúcs fia,
ha van émelyítő illata,
ha van ezüstzöld színe,
s keserű az íz,
miként keserű az epe,
bár van bennük félig citrom,
félig édes mérgű tárkony,
s van, ha suttogó szél fú, hangja,
hiszen, ahol hevernek
a nimfák és boszorkák, a villők,
a nemtők, a varázsló manók,
ott mind, mint csendet az erdő,
sötétet a vermek, mesét a gyermek,
egyre másra artemisiát nevelnek.
És fennhangon énekelnek:
hegyoldalnak a lánya
se a hegycsúcs fia
akiknek van abszintillata,
akiknek van ezüstzöld színe,
s keserű az ízük,
miként keserű az epe,
bár félig citrom,
félig mérges édes tárkony,
s van, ha suttogó szél fú, hangja,
hiszen, ahol hevernek
a nimfák és boszorkák, a villők,
a nemtők, a varázsló manók,
ott mind, mint csendet az erdő,
sötétet a vermek, mesét a gyermek,
a széles hegyoldalon gyepében
artemísiát nevelnek.
***
Olyan tántorgós,
mely lehetne tánc is.
Íz, amely kábító,
hűs, de más is.
Olyan csábító,
hogy lehetne lány is,
pedig csak karcsú,
pedig csak csöppnyi
kemény mag. Ánizs!
***
Se nem szegfű,
se nem szeg,
illatos mégis,
szöghegyű mégis,
mert szegfűszeg.
Kikapós fű ez,
kapatos szeg.
***
Aki a naplementét
egy szomorú este
a zsebébe rakta
annak reggelre
s a következő napra
színt vált a haja,
és ha a szél
szerteszét fújja,
sáfrányos szeklice
színében s módjával
lebeg a fején
s torzonborz lesz
a naplemente-haja.
***
Nyurga illatát,
mint könnyű
nyári ruhát
magára húzza
és véznán, sután
az ernyője alól
kapkod
a nyári délután
az ég után
a kapor.
