Tenke Máté: Angolos távozás
Csakúgy, mint az utazásoknál, az étkezések között is van olyan, amit a társaság tesz igazán emlékezetessé. Klasszikus példája volt ennek egy Birminghamben elköltött búcsúreggeli.
Hónap: 2018 január
Pleszkán Orsi: Nagymamám buktája, újragondolva
Egy tavaszvégi emlék íze utáni vágy volt a mozgatóerő: hónapok óta készültem, hogy elkészítem az Arnolfini Gasztro Fesztiválon kóstolt darált húsos kelt kalácsot.
Hoffmann Tamás: Kenyérlesen
Hihetetlenül hangozhat, de őseim földje a hasamnál fogva (is) ragadott meg és csábított vissza. Egészen pontosan egy szezámmagos és egy lúgos zsömle alakjában materializálódott a kísértés, 1983-ban, Stuttgartban.
Zsubori Ervin: Éhség
Unom a valóságot! Játszani szeretnék! Fejjel menni az előszobafalnak! mondta Z, majd nagy lendületet vett, és leszegett fejjel nekirohant az előszobafalnak, az ajtó és a fogas között.
Ferber Katalin: A csodálatos tófu
A világon a legfinomabb, szójababból készült tófut ma is Japánban készítik – sok évszázada, kicsi, családi műhelyekben; legfeljebb a darabolást, csomagolást gépesítették, ezért olyan finom.
Torma Cauli: Afinata
Az Afinata román áfonyalikőr. Ez persze így nem teljesen pontos, hiszen van hivatalos és házi verzió is. Én akkor vettem először egy adag házit a lányom megrendelésére, amikor bőrművesekkel tanulmányúton voltunk egy szűcsnél Gyimesközéplokon.
Kölüs Lajos: Fűszerillat
A szív fűszerét nem maga választotta. A Holt-tenger partján nyaralt, egy zsidó fiú vette rá, hogy kóstolja meg a kardamom fűszert, elég, ha csak rágcsálja. Belement a játékba, és máig nem tud lemondani róla.
Mártonffy Zsuzsa: A hummusz nemzetgazdasági jelentőségéről
Amikor Tel-Aviv két régi városrészébe kirándultunk, éhségünkben beestünk egy hummusz-étterembe. De komolyba ám, ahol láthatósági mellényes beengedő ember listával a kezében tartotta kordában az asztalra váró tömegeket.
Lakner Zsuzsa: A Képszabóság konyhája
Bözsi mamánál büntetlenül lehetett eszegetni a nyers tésztából és rájárni a kekszekre, amiket egy fém dobozban tartott a szekrényben. Imádtam beszagolni a fűszeres szekrényébe, ahol a szegfűszeg, a bors, a pirospaprika, a kakaó és a fahéj illata gigantikus illatorgiává olvadt. Nagypapám kedvence a káposztás kocka volt, és együtt örvendeztünk, amikor Mama behozta az asztalra.
Ferber Katalin: Az édes szörny
Édes szörnyünk akkora méretű, hogy aligha van japán fazék, amibe beleférne, aligha van sütő, melyen grillezni lehetne. Jobb oldali egyik lábától a bal oldali másik lábához gyakran másfél méteres fáradtságos „út” vezet.
Turbuly Éva: A zalai erdők ízei
Voltak bizony olyan aranybetűs nyarak, amikor annyi gomba termett, hogy kosárba, „silingába” gyűjthettük a természet zöld és barna fejű ajándékait. A galambicából finom, ropogós pörkölt készült, a vargányát kirántottuk, vagy megszárítottuk.
Dragomán György: Lencse Erdélyben
Erdélyben nem volt lencse. Nem tudom mért, édesapám azt mesélte, hogy a kommunisták betiltották, a lencsét is meg a spárgát is, ennyi elég is volt, hittem neki, ha betiltották, akkor betiltották.