Kölüs Lajos: Fűszerillat

Sára ideje nagy részét a tengeren tölti, álmodja esténként. Fűszereket szállít, fahéjat, kassziát, kardamomot, gyömbért és kurkumát. Kalandozik, kockáztat, alkukat köt, és mindig elkerüli a halál. Hajója elsüllyeszthetetlen. Párnája reggelre csuromvíz, időnként álmatlanul ébred, forralt bort iszik, és az ablakon kitekintve nem lát mást, csak ködöt. A város szívében lakik, öt perces gyaloglással bármit elérhet, ott lehet Isten házában, a piacon, villamoson, metrón, a nemzeti dohányboltban. Patkánymentes övezet, olvasta az egyik plakáton. Bezzeg a hajóján nem eggyel találkozik éjjelente. Csapdát állít, be-befog közülük néhányat. A csótányokkal nappal sem bír, uralják a házát, szabadon futkosnak a konyhában, hiába írtja őket, legyőzhetetlenek.

Nyaranta balkonján kassziát nevel, ötszirmú, aranysárga virága messze virít. Sára független, főzni alig főz, leginkább magára, de azzal is spórol, kerüli a konyhát, kivéve, ha levest készít. Imádja a kurkumát, amely szép sárga színt ad az ételnek. Az élet fűszerének is mondják. Átható aromája különleges, kesernyés, erős, szinte csípős. Sára vigyáz arra, nehogy túladagolja, mert rikítóvá és keserűvé válik tőle az étel. A balkonjáról figyeli a lenti forgatagot, olykor maga is elvegyül a tömegben, élvezi a nyüzsgést, az arcok változó formáit, óvatosan közlekedik, kerüli a testi érintkezést. Nem veti meg a társasági életet, férfi barátai vannak, lelkitesti békéjét általuk nyeri el. Senki sem tudja, ki az a szerencsés kiválasztott, aki éjszaka a balkonon ülhet, sörözhet, borozhat, és kedvére nevethet együtt Sárával.

Kedvence még a kardamom, a szív fűszere. Maga sem tudja, miért. Forró csokiba tesz belőle, megbolondítja az édes ízt. Gyakori fejfájását is enyhíti vele. Hamar rájött, hogy a kardamom serkenti szívizmai működését, különösen futás és szeretkezés közben. A futásról már leszokott, de a szeretkezésről nem. Volt időszak, amikor kéthavonta lefutott egy maratont, kedvtelésből. Templomba nem jár, kivéve a körmenetet, mert nem bír ellenállni a virágfüzéreknek, a virágok illatának. Virágszőnyegen léphet, akár a mesében. Ismét kislány lehet, akit elbűvöl a tömeg, az összetartozás érzése. Úgy érzi, egy nagycsalád tagja, és habár sokan vannak, mindig figyelnek egymásra. Figyelem nélkül senki sem marad. Ezt a figyelmet hiányolja mostani életéből.

A szív fűszerét nem maga választotta. A Holt-tenger partján nyaralt, egy zsidó fiú vette rá, hogy kóstolja meg a kardamom fűszert, elég, ha csak rágcsálja. Belement a játékba, és máig nem tud lemondani róla. A zsidó fiúról sem, aki azóta felnőtt férfi lett, évente egyszer találkoznak, hol a férfi jön Pestre, hol Sára megy Haifába. Minden titkuk az övék, és egyiküket sem zavarja, hogy volt idő, amikor mindketten házasságban éltek. Az útjuk akkor is közös volt. Szívzűr, mondaná a lánya, aki Párizsban él, két éve nem látták egymást.

Éjszaka hajózik. Nem vagyok Szindbád, szólal meg álmában, de senki sem hallja. Ha mégis valakit az ágyába fogad, nem hunyja le szemét, csak úgy tesz, mintha aludna, éberen vigyázza, nehogy álomba merüljön. A szeretkezés felvidítja, cseveg, csicsereg, kardamomot rágcsál, és álomba kergeti a mellette fekvő férfit. Szíve helyén fűszer van, gondolja néha, amikor tükörbe néz. Otrombán öregszik, talán sovány alkata miatt.

Szokásos szűrés, minden évben részt vesz rajta. Szólnak, hogy egy hét múlva jöjjön vissza. Most várakozik és nyugtalan. Legszívesebben felállna és elmenne. Annyit élt már, hogy ne kelljen szégyenkeznie, valamiből kimaradt. Hogy van a szíve, kérdezi az orvos, és Sára szemébe néz, az asszony hallgat. Szívén a Holt-tenger iszapját érzi, teste lebegni kezd, elsüllyeszthetetlen. Délután van, szemét álomkór kerülgeti, és arra gondol, őt mindig elkerüli a halál. Sára, mielőtt válaszolna az orvos kérdésére, rágcsálni kezdi a szív fűszerét.

Vélemény, hozzászólás?