Lakner Zsuzsa: A Képszabóság konyhája

Minden nap főzök. Hol nagyon egyszerűt, hol kicsit hosszadalmasabban készülőt, és vannak saját kreációim is. Tomival mindkettőnknek fontos a közös ebéd, de vannak napok, amikor egész nap a bunkeremben kollázsokat ragasztgatok. Ilyenkor nagy a kísértés, hogy gyümölcseszegetéssel és müzliszeletekkel ússzam meg a dolgot, de 3 óra körül hirtelen rám tör a farkaséhség valami meleg után, így egy idő után beláttam, hogy ezen a szokásomon értelmetlen változtatni. Tészták ezért mindig vannak a szekrényben, reggel indulás előtt csak el kell dönteni, aznap mit tegyek rájuk.

Ebédelés mindig volt az életemben, anyám és nagymamáim mind remekül főztek, így volt kitől tanulnunk. Minden másban is abszolút mintaképem Bözsi mama volt, aki tudatosan oktatott minket az élelmiszerek ismeretére. Édesanyja szakácsnőként dolgozott a kastélyban Gödöllőn, majd saját kifőzdéjét vezette a Ráday utcában, ahol nagymamám lány korában besegített az eseményekbe.

Mamának fontos volt, hogy mit eszik a családja, és hogy az miként készül. Mikor vele voltunk nyáron, marékszám tömtük a szánkba a frissen fejtett borsót, lereszelt uborkát, sárgarépa-pálcikákat, mert mindig mindenből annyit vett, hogy bőven eszegethessünk belőle főzés közben. Minden zöldséget megkóstoltatott velünk nyersen, és tőle tanultam meg, mikor minek van szezonja. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, mihelyt saját gyerek-kertrészünk lett a Balatonon, ahol húgommal alig vártuk, hogy befeküdhessünk a zöldborsóágyásba és betakarítsuk a termést. A szánkba.

Bözsi mamánál büntetlenül lehetett eszegetni a nyers tésztából és rájárni a kekszekre, amiket egy fém dobozban tartott a szekrényben. Imádtam beszagolni a fűszeres szekrényébe, ahol a szegfűszeg, a bors, a pirospaprika, a kakaó és a fahéj illata gigantikus illatorgiává olvadt. Nagypapám kedvence a káposztás kocka volt, és együtt örvendeztünk, amikor Mama behozta az asztalra. Papa túlélte őt, és ha úgy adódott, hogy együtt ehettünk, mindig sikerült megörvendeztetnem vele.

A káposztás kocka egyszerű étel, csak egy kicsit macerás. Ahhoz, hogy a káposzta és a tészta aránya optimális legyen, jó sok káposztát kell reszelni, és az eltart egy darabig. Megállás nélkül kavargatni kell a karamellizálódó káposztát, nehogy odaégjen, de azért süljön mégis szép barnára. Aztán a végén tekerni kell még egy kört a kifőtt tésztával is, hogy összeérjenek a molekuláik. Igazi zen tevékenység. Ott kell lenni mindenestől a feladat megoldásán. De megéri.

Tegnapelőtt este lereszeltem a káposztát. Tegnap délben káposztás kockát csináltam magamnak. Aztán újságokból képeket vagdostam ki. Mint Bözsi mamánál anno a nagyasztalon.

1 hozzászólás ehhez: “Lakner Zsuzsa: A Képszabóság konyhája

Vélemény, hozzászólás?