Gyerekkoromban sose tudtuk abbahagyni a játékot a kertben a szomszéd gyerekekkel, az evés kedvéért meg különösen nem. Így aggódó anyám egy idő után általában megjelent egy tálca szendviccsel, amit a gyerekek gyorsan eltüntettek. Azok is, akik otthon nem voltak hajlandók enni.

Odahaza többnyire nem parizeres kenyeret szoktam enni, de ha a zord külvilágban van dolgom, néha viszek magammal egy jó házi szendvicset. Olyan ez, mint a hamuba sült pogácsa. És az útközben kapható ki-tudja-mi-van-benne gyorskajákkal szemben tutira finom, egészséges, és az van benne, ami én tettem bele. Általában barnakenyér, vékonyan kent vaj, sonka, sajtszelet, saláta, gomba és valamilyen gyümölcs. Egy ilyen szendvics a legridegebb reptéren is az otthon melegét sugározza.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel