Székelyhidi Zsolt: Újratöltő

Az utolsó óra
szoros ölelése,
az első korty pezsgő
szénsavsistergése
és a kanapé
mögött felbukkanó
fénypászma
a kutyában nem idéz
szilveszterpillanatot.
Igaz, mi sem
habzunk az italban,
félrevonulós éjjeleken
vagyunk túl, az évet
döngöljük bele
magunkba,
elmúlt, sűrű köd
időszakot.
Hatni kezdenek
a percek,
lassan felforognak
a pillanatok,
félremegy
az újratöltés,
ránevetjük
magunkat
a sötétlő,
téli éjfélre,
felkapcsolódnak
a bennünk szunnyadó
villanyok.

És akkor most
a jövő,
drágáim!
Pezsgőkortyaink
kiolvasztanak,
felszusszanunk:
a csók elszánt és hatásos.
Átrajzunk éjfél utánra,
Szifon vakkant,
ölelünk rajta egyet,
rátáncolunk
vele a kanapéra,
feltekerjük magunkban
a zenét,
várjuk, hogy
beterítsen
a hangos
jövendő.
A kutya
újabb játékot
hoz, én megint
melléöntöm
a Törleyt.