Tenke Máté: Angolos távozás

Csakúgy, mint az utazásoknál, az étkezések között is van olyan, amit a társaság tesz igazán emlékezetessé. Klasszikus példája volt ennek egy Birminghamben elköltött búcsúreggeli. Egyetemi interjúra utaztam ki a napokban az ipari forradalom, a Black Sabbath és a Led Zeppelin bölcsőjének számító városba. Bár a könnyűzene megkerülhetetlen központja nem éppen gasztro-nagyhatalom, ottani étkezéseimet mégis dél-afrikai jókedv és könnyedség fűszerezte, mivel Jarryd, a szállásadóm – elképesztő történeteivel és figyelmével – három napon át folyamatosan szórakoztatott. Szülőföldjének vendégfogadási etikettjét szigorúan követve, nem hagyta, hogy bármire is gondom legyen, így az interjú is stressz-mentesen zajlott le.

Érkezésemet és búcsúzásunkat is a közös étkezés rituáléja határozta meg. Első este, szinte a semmiből rittyentett ínycsiklandó zöldséges tésztát, nem kímélve a karácsony után igencsak leapadt készleteket. A konyhában én az utolsó nap reggelén voltam soron, ám ekkor is angolosan tartottuk magunkat a hagyományokhoz: villásreggelit fogyasztottunk. Tükörtojást kolbásszal, baconnal, babbal, steakburgonyával, gombával és paradicsommal. Egyszerű, mégis remek fogás, s olyan laktató, hogy estig már nem is ettem semmit… Illetve mégis, egy belga csokis waffelt Brüsszelben, ahol átszálltam hazafelé, de azt is csak kötelességtudatból.