Torma Cauli: Afinata

Az Afinata román áfonyalikőr. Ez persze így nem teljesen pontos, hiszen van hivatalos és házi verzió is. Én akkor vettem először egy adag házit a lányom megrendelésére, amikor bőrművesekkel tanulmányúton voltunk egy szűcsnél Gyimesközéplokon. A lányom első közös erdélyi utunkon vásárolt boltban az ismerősöknek; egy másik üveget mi is megkezdtünk, ízlett. A harmadik alkalom már kicsit összetettebb. A 15. Parciumi Magyar Napokon tartottam előadást, Szatmárnémetiben, s „jutalmul” a háziaktól (is) egy nagy üveg kutyaerős házi szilvapálinkát kaptam ajándékba. Hazatérve, s felidézve az Afinata keltette kellemes érzéseket, megraktam negyedig egy üveget a piacon vásárolt aszalt vörösáfonyával, majd rátöltöttem a pálinkát. Gyönyörű színe lett, talán egy hónapig is állt, s feloldotta a pálinka markáns ízét. A lányom is meg volt vele elégedve.

Innentől kezdve csaknem folyamatosan készül nálam áfonyaágyas pálinka. Kiderült, hogy műkedvelő vagyok, hiszen az eredeti változat friss feketeáfonyából készül, 5:1 arányban kristálycukorral érlelve egy hónapig, ezután öntik fel a pálinkával. A nemrég, karácsony előtt kapott szatmári pálinkából készült adagok több helyütt is ajándékként szerepeltek, saját készítésű címkével. A rajta látható KRESZ tábla nem tréfa! Erdélyben fotóztam, kocsmák – bocsánat, vendéglátóipari egységek – környékén vannak kitéve, román felirattal; én magyarra fordítva használom: Meggyötört ember.

A kínálást szolgáló snapszos poharak szintén összefüggenek a bőrműves oktatással. Egy kedves tanítványom meginvitált Hajdúböszörménybe egy keramikushoz, ahol rátévedt a szemem a kis poharakra; régóta szerettem volna valami hasonlót beszerezni, de nem sikerült. Rögtön felajánlottam, hogy megvásárolom, a válasz azonban az volt, hogy „nem eladó, az a polc az ajándékoké”… Így kaptam meg őket ajándékba.