Időutazzunk, ha mindjárt
hetvenhét Karácsonyába,
kússzon fel csillagszórófüst
mennyezetnél elkanyarodó
lucfenyőnk karjai közé míg én
lehunyt szemmel
suttogok minden egyes díszt,
kezem márványos beiglit simít,
mohón zserbót markol,
térdig járok a földre lefejtett
ünnepi papírban,
csöndben benyitsz, negyvenes éveid
közepén jársz, kelsz körülöttem,
gyermeked vagyok, fel sem tűnök,
ötvenes koromat jól leplezem Édes,
Istenem előttünk
ismét közös évtizedek.

2017. december 24.