Veress Tamás: Paradox

Időutazzunk, ha mindjárt
hetvenhét Karácsonyába,
kússzon fel csillagszórófüst
mennyezetnél elkanyarodó
lucfenyőnk karjai közé míg én
lehunyt szemmel
suttogok minden egyes díszt,
kezem márványos beiglit simít,
mohón zserbót markol,
térdig járok a földre lefejtett
ünnepi papírban,
csöndben benyitsz, negyvenes éveid
közepén jársz, kelsz körülöttem,
gyermeked vagyok, fel sem tűnök,
ötvenes koromat jól leplezem Édes,
Istenem előttünk
ismét közös évtizedek.

2017. december 24.

Vélemény, hozzászólás?