Magyar palacsintázó Tel-Avivban

Hungarian blintzes – ezt a nevet viseli az az étterem, amely nagyon közel volt a lakásunkhoz, amikor Tel-Avivban éltünk. Egy magyar palacsintázó tehát, amiről valaki nagy élettapasztalattal megjegyezte: egyszer mindenki eljön ide. Ezt utólag teljességgel igazolom, többször én sem fogok, de a kíváncsiság megevett, hogy milyen. Így egyik este kipróbáltuk a létesítményt.

Afféle intézmény ez Tel-Avivban, 1977 óta működik, és a design – legalábbis 2009 őszéig, amikor mi ott jártunk – nem sok frissítésen eshetett át azóta. A névből a palacsinta stimmel, a magyaros jelleget azonban némileg aláássa, hogy kóser az étterem, így választania kellett, tejes vagy húsos fogásokat tart-e. Hogy a tejföl és a túró ne hibázzon, ők a tejes oldalra álltak, ezért az étlapon ne keressük a hortobágyi palacsintát!

A sós fogások töltelékei akkor a padlizsán–gomba–spenót körben mozogtak. Nagyok voltak az adagok, és nem fukarkodtak a hozzávalókkal, tejfölt és sajtot pirítottak a hatalmas palacsinták tetejére, a végeredmény mégis olyannak hatott nekem, mintha egyedül csak paprikát használtak volna. Ettünk egy egész jó krumplilevest is, sajnos kolbász nem volt benne. Várakozás közben a kiakasztott kalocsai hímzéseket nézegettük. Az egész a hazai gasztronómia hatvanas-hetvenes éveit idézte – lehet, hogy akkor emigrálhatott a tulaj. A hely mindenesetre szépen megtelt, ami megdobogtatta honleányi kebelünket.

Vélemény, hozzászólás?