Láng Eszter: Művész(telep)i sertésfeldolgozás

A mezőtúri művésztelepen olyan otthonosan érzi magát az ember, mintha odahaza lenne. Tíz-tizenkét ember egy hónapon át tölti ott az idejét lázas munkában. Szobrászok, akik a formázástól az öntésig mindent elvégeznek ez alatt az idő alatt. Az elmúlt években kétszer (legutóbb 2013-ban) tölthettem ott életemből egy-egy hónapot, akkor, amikor már nem ment nagyon jól a művésztelepnek, azaz támogatások híján önfenntartó volt: a résztvevők maguk főztek, abból, amit kaptak, hoztak, vásároltak. És abból a sertésből, ami félbevágva érkezett, „éppen csak” fel kellett dolgozni – mi ez a művészeknek!

Ebben az időben alakult ki bennem a sejtés, hogy a szobrászok mindenhez értenek. Ez ugyan nincs még bizonyítva matematikailag, mint a Fermat-sejtés, de utóbbi is évszázadokat váratott magára, ergo semmi sem lehetetlen még. Mindenesetre ezek az én szobrászaim – különösen pedig a tábor egyik vezetője, Györfi Sándor, aki az egészet levezényelte – remekül elvégezték a feladatot, a feldarabolástól kezdve a zsírolvasztásig, tepertőkészítésig, a kolbász- és hurkatöltéssel bezárólag. A fokhagymapucolás nemes feladatát Lakatos Aranka és Székhelyi Edit vállalta, s a bizniszbe beszállt Prokai Gábor is, a mindenkori tűzmester. Szorgos kezek vágták a hagymát (Szily Géza, Ványai Magdi, no meg e szösszenet szerzője), Krizsánné Piroska és Szabó György pedig a tűzhely körül szorgoskodott.

Az előállított (majd elfogyasztott) művek egyike…

Egy hónapig ebből a húsból készültek a különféle pecsenyék, paprikások, fasírtok, töltött dagadók, gulyáslevesek, pörköltek, sültkolbászok, sülthurkák. És persze emellé mindenki hozzáadta a maga specialitását. Magam a zsenge tökfőzelék készítőjeként jutottam a csúcsra, közkívánatra kétszer is ez került a pörkölt mellé.

És persze voltak levesek, különféle magyaros és egzotikus köretek (utóbbinak Bakos Ildikó volt a nagymestere), nagy tepsi sütemények, saláták és mindenféle augusztusi gyümölcsök. És bor, sör, pálinka – bőven ugyan, de mindenki mértékkel fogyasztotta. És jöttek gyakran vendégek, nézelődni, barátkozni, meglátogatni a teleptagokat. Voltak jó kis beszélgetések is, főleg a délutáni pihenőben és vacsora után.

Mire elmúlt az egy hónap, kifogyott a fagyasztóból a művésztelepi disznó is.

1 hozzászólás ehhez: “Láng Eszter: Művész(telep)i sertésfeldolgozás

  1. Az első képen balról jobbra: Balogh Géza szobrászművész, a művésztelep egyik vezetője, szemben Dr. Krizsán József, a telep akkori intendánsa és Györfi Sándor szobrászművész, a másik művészeti vezető.

Vélemény, hozzászólás?