Petrőczi Éva: Egy kávégép apropóján

A több mint kétszáz éves múltú pécsi Caflisch cukrászda nem egyszerűen az evés, az ínyenckedés és a kávéillat-szimatolás helyszíne volt gyerekkoromban, sokkal több annál. Sziget a szűkölködés, a mindennapi veszélyek tengerében. Anyám sokkötetes naplójában vissza-visszatérő motívum, hogy még a hó végi teljes anyagi leépülés idején is rendelt magának egy kávét a Caflischban, nekem pedig egy dobostortát.

A hely szíve-lelke egy lepkés-virágos herendi kávégép volt. Néha, amikor a kávémasina éppen pihent két főzés között, óvatos felderítések után meg-megsimogattam. És ugyanezt megtettem, immár többszörös nagymamaként, 2008-ban, a Szerelmes földrajz sorozat keretében rólam készült, Város-ajándékozó rigmusok című portréfilm forgatásán is, amelyet részben itt vettünk fel.

A Caflisch, e békebeli fészek – amelyet 2007-ben meg is verseltem, sőt, a vers magyarul és franciául olvasható volt a pécsi Versmegálló pályázaton – pár éve bezárt. Aztán felújítva 2011-ben újra megnyílt, de a gép már nem volt benne; eltűnt. Ma is, ha meglátok egy fotót e gyönyörű herendi kávéfőzőről – anno csak néhány készült ebből a porcelánburkolatból, a legelőkelőbb helyekre –, sírok, mint egy kisgyerek. Micsoda gyönyörű forma, micsoda minták; a puszta látásuk gyógyította nemzedékem ifjait-véneit, nyugalmas szépségével. Ha ezek a lelki törzshelyek eltünedeznek, tovább fokozódik az árvaságunk. Ez nem fetisizmus, csupán a „sunt lacrimae rerum”, azaz a tárgyak könnyének – és bizony mosolyának – hite!

Drága, illatfelhős masinánk, várjon Rád boldog feltámadás – de Pécsett!


Petrőczi Éva: Egy nap az örökkévalóságnak

A Caflisch cukrászda
puncsosminyon-katicája,
a János utca 3 udvarára
besütő fény, az ádvent-tavaszi,
s hozzá szépapám
Szent János-tanyája
kész a tündöklő visszafogadásra.

:::

Un jour pour l’éternité

La coccinelle du petit gâteau au punch
de la pâtisserie Caflisch,
la lumière pascale du printemps
pénétrant dans la cour du 3 rue János,
et la ferme Szent-János
de mon arrière-grand-père
se tiennent prêts à l’éclatant retour.

(Bálint Anna és Sophie Aude fordítása) 


Az illusztráció forrása a Herendi Porcelánmanufaktúra honlapja; a képen látható gép az Apicius Kávéházban van kiállítva.

1 hozzászólás ehhez: “Petrőczi Éva: Egy kávégép apropóján

  1. Ahogy a valódi “tükéknek”, úgy nekem is fontos helyszín és jelkép a Caflisch! Milyen kellemesen lehetett onnan bentről nézegetni a sárgás lámpákkal megvilágított behavazott Király utcát!

Vélemény, hozzászólás?