Szinkronok között volt 30 percem. Reggel rohanva indultam, kávé nélkül. Gondoltam, beülök, olvasgatok, kortyolgatva. Halk zene, beszűrődő napfény, és az élet zaja. Előttem Feldmár-kötet – a Szabadság, szerelem –, amelyben a bevezető szerint arról lesz szó, milyen közel kerülhetünk egymáshoz, és hogyan – anélkül, hogy ezért bárkinek is szenvednie kellene… Kisimult a lelkem. Azt éreztem, minden pillanat lehetne ilyen egyszerűségében tökéletes.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel