Veress Tamás: Lassing

Az amúgy népszerű síparadicsomba 1995 nyarának közepén autóztunk el nővérem családjával. A bevezetőút mentén gonddal faragott Willkommen kompozíció, muskátlitól roskadozó szekerek és erkélyek, takaros pajták, a lehetetlenül meredek domboldalakban a legmodernebb munkagépek, gyepszőnyeg az erdők mélyén is, minden olyan volt, ahogy a prospektusok ígérték. Az első délutánok egyikén testes osztrák sörtől elnehezülve lógattuk a lábunkat panziónk teraszán. Hatalmas nyugalom ereszkedett az alpesi tájra. Már kezdtük azt hinni, hogy itt megállt az idő, mikor mozgolódás támadt a völgy túlsó oldalán. Pocakos, meglett helybeliek ritkán felöltött egyenruhákban muzeális szerkocsikat húztak elő garázsaikból, és különös vonulásba kezdtek. Sógorommal lassanként megfejtettük: önkéntes tűzoltók gyakorlatoznak a faluban. Az egész mutatvány végén persze mellettünk a teraszon kötöttek ki, széles jókedvvel, sörhabos bajusszal, magabiztosan ünnepelték meg a jól végzett, tét nélküli tréninget.

Mosolyogva, nem titkolt irigységgel lestük őket.

Majdnem pontosan három évre rá tele lett a világsajtó egy bányásztragédiával. Eredetileg egy kisebb omlás miatt rekedt egyetlen ember a föld alatt, mentőalakulat indult érte, akiket az illegális talkumtárnákban egy második, jóval nagyobb földindulás zárt el a kijutástól. A hatalmas mélyedés az iszapos csuszamlás miatt zavaros vízzel telt színültig, egész házat nyelt magába. A helyzet meghaladta a helyiek erejét, tartományi, majd országos szinten mozgósították a katasztrófavédelmet, de érkezett külföldi segítség is. A munkálatok vontatottan, rengeteg visszássággal, botránnyal zajlottak. Ausztria újkori történelmének legnagyobb bányaszerencsétlenségét szenvedte el. Az először foglyul esett bányászt csodával határos módon sikerült kimenteni, de az utána indult mentőalakulat mind a tíz tagja odaveszett. Hetekig döbbenten figyeltük a híradásokat, képernyőn és újságokban a koszos, feldúlt arcokat, az előttünk zajló heroikus küzdelmet.

Azóta sírkőegyüttes őrzi Lassingban az 1998-as katasztrófa áldozatainak emlékét.

Engem meg húsz év után is foglalkoztat, hogy a kis vasárnapi csapatnak jutott-e feladat a mentésben, áldozták-e addig gondtalan életüket azért a bányászért, hogy ülnek-e még magabiztosan viccelődve, jó kemény osztrák sörhabbal a bajszukon annak a panziónak a teraszán.

1 hozzászólás ehhez: “Veress Tamás: Lassing

  1. Egyébként akkortájt egy Bad Kleinkircheim-szerű helyen (már nem emlékszem a nevére) voltunk egy családi panzióban, és miután valahogy sikerült összehangolódni a szállásadókkal, elmondták: az a baj, hogy a fiatalok mind Münchenbe mennek, illetve ha a németek átjönnek, azt mondják nekik, Ti osztrákok sosem láttok ki a völgyből a szemközti hegyen túlra…

Vélemény, hozzászólás?