Zsubori Ervin: Bodzaszörp a vaddisznó-bozótból

Május utolsó szombatján, a 27 fokos alkonyatban, amikor az ember hazaér a páros biciklizésből, amelynek során nem mulasztotta el érinteni a cukrászdateraszt sem egy fagylaltkehely erejéig (belga csoki, Eszterházy torta, puncs – természetesen dermedős csokoládéöntettel meglocsolva), már túl Fucsovics Márton szenzációs genfi tenisztorna-győzelmén (6:2, 6:2), de még az esti BL-döntőn innen, mi más is eshetne jobban, mint egy jéghideg bodzaszörp. Különösen, hogy pár napja, pünkösdhétfőn, a Badacsony oldalában, a Kisfaludy-ház melletti büfé tóra néző teraszán, egy kimerítő, ám annál szebb gyalogtúra után (át az erdőn, a hegy tetején néhány éve felállított kilátóig, ahonnan valóban sosem látott körpanoráma nyílik az egész Balaton-felvidékre), volt már szerencséje egy ihletett tételhez ebből a típusból. Egy gyors vizit a spejzben, a megalapozott reménytől hajtva, hogy kellene ott lennie egy bodzaszörp-esszenciának a Saját levében manufaktúra szortimentjéből, és hát persze, hogy van is, ott áll szépen, a lekvárok között. Méghozzá nem is akármilyen, egyenest a vaddisznó-bozótból való, ami már nem a felvidék, hanem a Sváb-hegy (de hogy miként kerülnek oda e jámbor jószágok, abba most nincs mód belemenni). Ihletett mozdulat lehetett, amikor a napokban valaki – talán mindegy is, ki volt – betett egy szódát a hűtőbe, mindenesetre ott van, és teli van, és hideg. Micsoda nap.