Biró Csongor: Holnapi tea

Este a Sebes-Körös partján szedett vadmentából készítettünk frissítő és áloműző főzetet. Nagyapám a végtelenben él, de mindig gondol a holnapra, egy új napra, amikor semmi különös nem történik vele (azonkívül, hogy még éjjel véletlenül sör helyett megissza a redbullomat, és végre alszik pár órát). A csipkebogyó jó lesz reggelre. Beáztatjuk, aztán felforrósítjuk a levét. Amikor a kiskés már nem bírja a kővé dermedt és feketére aszalódott gyümölcsöt trancsírozni, az öreg székely cselhez nyúl, mogyorótörővel morzsolja szét. Csupa cé vitamin, ebbe citrom se kell. Reggel rosszallóan néz rám, amikor reflexből mégis savanyítom és mézezem. Az otthon zamata, a búcsú íze.