Faragó József: Kúl kaja Szlavóniában

Jó hurkát a palócoknál lehet enni, mert még pörgősen félig főtt a rizs, amikor a töltelékbe keverik, így aztán nem lesz szutyakos, mire megabálják. Mondjuk, jó májasat meg Bácskában, és ez nem is igényel bővebb magyarázatot. Míg véreset a dunántúli sváboknál, ahol abban is reménykedhetünk, hogy itt-ott kenyérkockákra lelünk a bélbe töltött belsőségek között. Kolbászban vitán felül a magyar Alföld a legerősebb. Hogy mit keresünk ezek után Szlavóniában? Egyértelmű, hogy a kulent, vagy bennfentesen szólva: kulint.

A kulen látszólag olyan, mint valami vastagkolbász, vagy paprikás házi szalámi. A műfajok elhatárolása roppant egyszerű, mert ha csak ujjnyi vastag karikákat lehet belőle vágni, akkor biztosan nem Szlavóniában készült. Apám is fantasztikus szalámikat szokott alkotni otthon a családnak, de a szeletelés sosem volt erőssége. Bezzeg a jó kulent mindig hajszálvékony karikákban kínálják. Hogy ennek mi a titka, arra még a szomszédos Bácskában sem kaptam választ. Sem a határ innenső, sem a túlsó oldalán. Szlavónia féltékenyen őrzi értékes titkát.

Annyit azért lehet tudni a receptről, hogy zsírjától és hártyájától megszabadított disznóhús az alap, s nem meglepő módon őrölt pirospaprika, fokhagyma és só is kerül a keverékbe. Ha az ember tovább kérdezősködik, akkor olyanokat mondanak, hogy ne legyen nagyon fiatal a disznó, sőt, az a jó, ha legalább 180 kilós. Még azt is elhiszem, hogy a legjobb mangalicát vagy fekete szlavón sertést terelni a torba. De az már baráti túlzásnak hat a horvátok részéről, hogy a disznót a szlavón erdőkben kellene makkoltatni. Én egy árva malacot sem láttam ott a fák között. Hihetőbben hangzik, hogy a hús egy részét késsel darabolják, míg másik részét darálják, így kerül aztán olyan spéci keverék a disznó – gondosan mosott – vakbelébe, ami a hibátlan szeletelés előszobája.

Ahány ház, annyi kulen. Emiatt még egy rövid szlavóniai kirándulás is nagyon megterhelő lehet. Könnyen előfordulhat, hogy az ember óránként egy újabb kulennel kerül szembe. És a gazda elégedetten nézi, ahogy esszük. Ha már sokadszor kerül szóba a jos jedan kulen, bátran mondjuk, hogy kratka pauza. Derék házigazdáink nem sértődnek meg, nem is erőltetik tovább a kulent, helyette olyan könnyebb ételekkel próbálkoznak majd, mint egy kis sonka, egy marék töpörtyű, vagy legalább egy falatka disznósajt. Ettől aztán egészen otthonosan érezzük magunkat Szlavóniában.

Vélemény, hozzászólás?