Nagy családi születésnapi zsúrra készülődtek Trappistáéknál. Az asztal roskadozott a sok finomságtól. Gőzölgött a sajtleves, illatozott a rántott sajt, mellette egy tálkában sajtmártás sárgállott, körülötte pedig ropogós sajtgolyók tornyosultak egy tányéron. Cinci egy jó nagy tál sajtos roppancsot is kínált a vendégeknek. Kunkori szomorúan tapasztalta, hogy rá nem gondoltak.

– Tudjátok, hogy tejérzékeny vagyok, én ezekből semmit sem ehetek – cincogta lehajtott fejjel.

– Ugyan már! – legyintett Sajtos. – Hiszen nincs olyan egér a földön, aki ne szeretné a sajtot! Hogy lehetsz ilyen különc?! Edd azt, amit mi eszünk! Vagy talán nem jó neked a mi ételünk?

Kunkori látta, hogy felesleges minden magyarázat, ezért átadta ajándékát, és odébb állt. Ahogy ment, mendegélt, egyszer csak találkozott egy kis verébbel.

– Ugye, nem akarod megcsípni a farkincámat? – húzta össze magát Kunkori. – Elvezetlek a malomba, megmutatom a titkos bejáratot, ha nem bántasz. Ott aztán annyi búzát ehetsz, amennyi csak a begyedbe fér!

– Búzát?! Én nem ehetek búzát, se rozsot, se árpát… Sajnos nagyon rosszul leszek tőlük. Én vagyok az egyetlen ilyen kis veréb – szontyolodott el a madárka. – Rajtam nevet az egész madárraj. De talán, ha kukoricát tudnál adni, az nagyon jó lenne! – sóhajtott Ugrinka.

– Gyere, azt is mutathatok. Ezért kódorogsz itt egyedül, te szegény?

Azzal Kunkori elmesélte, hogy ő meg a tejet nem eheti. A kisegér elvezette a verebet a kukorica magtárakhoz, ahol jól megtömték a hasukat. De amint visszafelé jöttek, útjukat állta egy macska.

– Ne bánts minket! Megcsípem a füledet! – harciaskodott Ugrinka. – Nem hagyom, hogy megedd a barátomat!

– Nyugodjatok már meg, nem akarlak titeket megenni, én vegetáriánus vagyok – nyávogta Nyaffancs.

– Micsoda?! Tevemániákus?

– Nem. Ve-ge-tá-ri-á-nus. Azt jelenti, hogy nem eszem húst. Se egeret, se verebet, se keszeget, se egyebet. Csak játszani szeretnék veletek – dorombolt a cica.

– Hú, megnyugodtam – engedett le Kunkori.

– Akkor gyere, tarts velünk! – ajánlotta Ugrinka.

Így mentek tovább hármasban. A város szélén éppen kutyalakodalmat tartottak, s egy hosszú fülű, lógó orrú tacskó somfordált a kapuban, miközben a többiek tortát ettek.

– Hát, te miért nem eszel abból a tortából, pajtás? – kérdezte Nyaffancs.

– Én, barátom, nem ehetek cukrot. Pedig aúúúgy szeretem az édességet – panaszkodott Gödri.

– Van egy ötletem! – villant Kunkori apró szeme. – Csináljunk egy éttermet, ahol csak olyan dolgokat főzünk, amit mindannyian meg tudunk enni – javasolta.

A többieknek tetszett az ötlet, mancsot, szárnyat ráztak rá, kinek, mije volt, aztán megkeresték a tökéletes helyet. Finom ételeiknek hamar híre ment a városban. Kunkori magvakból sajtot és tejet készített, Ugrinka kívül ropogós, belül puha kenyeret kísérletezett ki, Nyaffancs húsmentes egytálételeket talált ki, Gödri pedig az édességekért felelt, amiket egy különleges növény levével édesített. Hamarosan kiderült, hogy nagyon sok hozzájuk hasonló fura figura szaladgál a környéken.

– Látjátok, minden rosszban van valami jó – nevetett Ugrinka, amikor kitöltötte a legfinomabb vaníliás kukorica italt újdonsült verébbarátainak.

Egy szép napon Sajtos látogatott el az étterembe. Akkorára volt puffadva, mint egy lufi.

– Eljöttem hozzád, Kunkori, mert tudd meg, hogy a halálomon vagyok. Előbb-utóbb szét fogok durranni. Ez történik, bármit is eszem. Volt Sajtos, nincs Sajtos! Pukk! – sajnáltatta magát az egér.

– Dehogy fogsz szétpukkadni! – nevetett Kunkori. – Csak tejérzékeny lettél. Maradj itt pár napig, és elmúlik minden bajod.

Így is lett. Sajtos gondosan betartotta a diétát, és visszanyerte eredeti alakját jókedvével együtt.

– Nahát, köszönöm neked, Kunkori! És bocsánatot kérek, nem kellett volna bántanom téged. Tudod, mit? Itt maradok mosogatni!

– Nem haragszom rád, Sajtos. Ha nem bántottál volna, sosem jutottam volna el idáig.

Így aztán Sajtos lett az étterem mosogatója. Végül Cinci is csatlakozott hozzá. Elkél a segítség, mert most is nagyon sokan járnak ám ebbe a furcsa étterembe.


Illusztráció: Kucsak Nadya

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel