Afféle „vadakat terelő juhászként” – egy turistacsoportot mozgatva – a nap nem indult jól, mert a helyismerettel rendelkező „bojtárok” nem jelentek meg napfelkeltekor a megbeszéltek szerint. Így nélkülük kellett beterelni juhainkat az ismeretlen fekete rengetegbe, nem kis izgalmak közepette. Szerencsére minden jó, ha vége jó, mi is odaértünk, a bojtárok is felbukkantak, és még egy szép tortát is kaptunk fáradozásaink jutalmaként.

Rummal sűrűn locsolt Fekete-erdő torta Titiseenél. Kihagyhatatlan!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel