Biró Csongor: Athéni Lahma

Az ember megdöbben Athénban. Úristen, itt született a nyugati civilizáció? Most hol vagyunk? Keleten, Nyugaton, a Balkánon? Míg készül az étel, kapkodjuk a fejünket, minden irányból érkeznek a lomisok, ószeresek, ócskások. A Lahmajoon mellé ingyen jár a hideg víz, életmentő ebben a forróságban.

A Lahma olyan, mint a török kenyér: vékony, kemencében sült tészta, amelyre darált marharagut pirítanak, majd friss paradicsommal, salátával, petrezselymes reszelt répával, fehér-lila káposztával, fehér-lila hagymával, görög kecskejoghurttal, ecetes uborkával és pár sercegő szalmapityókával megtömnek és tölcsért formázva papírba csomagolják. A fáradt vándor álmodni sem merne jobbat. Főleg nem 2,40-ért.

Az ízgyönyört az sem zavarja meg, hogy a helyi Bagaméri, aki főtt-sült kukoricát, szotyit és pörkölt tökmagot árul kordéjából, mellettünk gyújt rá barnára aszalódott királydekkjére. A Lahma párját is megenném, de nem lehet, mert a bábeli zűrzavarban saját magamat sem értem, Európa, a drága Európa pedig elsüllyedt valahol a Szelek tornyának tövében.

Vélemény, hozzászólás?