Draskovich Edina: Az illattól az aromáig

Gyerekként azt tapasztaltam, hogy a kávé egy olyan savanyú és keserű lé, amit a felnőttek is csak úgy tudnak meginni, ha legalább két kockacukrot tesznek bele. Később megérkezett a háztartásokba a tejpor, a sűrített tej, a tejszín, szintén azt szolgálva, hogy lágyabbá, ihatóbbá tegye a „feketét”. Ennek a tapasztalatomnak némileg ellentmondott az a csodálatos illat, amit a kávédaráló tetejének leemelésekor szippantottam be, mikor a kockacukor-függő felnőttek megkértek, hogy főzzek nekik kávét. Érthetetlen volt számomra, hogy hova tűnik a két fázis között a csoda, miért nem lesz a fantasztikus illatú anyagból finom aromájú ital?

Diákként egy kis-ázsiai hátizsákos túrán megint csak az illat fogott meg, az utcákra kitett pörkölőkbe a járókelők bele-belenyúlva kikaptak néhány szemet, hogy elrágcsálják menet közben. Azóta én is készítek étcsokival bevont pörkölt kávészemeket, remek csemege!

Aztán pár évvel később, amikor Párizsban beültünk egy klasszikus kávéházba, a pincér kissé rogyasztott térddel behajolt kettőnk közé, majd átkarolva vállainkat feltette a kérdést: „un café?”… És mi igent mondtunk, mert mégiscsak úgy lesz teljes a kávéházi élmény, ha felhörpintünk egy kávét. Ott derült ki számunkra, hogy ez bizony egyáltalán nem savanyú-keserű lé, és igenis megvan az az aroma, ami a pörköléskor nyílik ki benne, visszaköszön a daráláskor, és lecsapódik a főzetben, amennyiben hozzáértő főzi a megfelelő géppel. És bizony akkor nemhogy kettő, de egy kockacukor sem kell bele, a változatosan csomagolt francia kockacukrok csak a cukorgyűjteményemet gazdagították.

Sajnálom, hogy sokan még mindig nem tapasztalhatták meg ezt az élményt, annak ellenére, hogy mi magyarok élen jártunk az európai kávékultúra elterjesztésében és ápolásában. Még mindig sok félreértés, félinformáció tapad a kávéhoz és annak hatásához, még mindig ott van az orvosok halállistáján a cigaretta és az alkohol mellett.

Az itt látható fotókat egy hortobágyi csárdában készítettem, egy kiadós pusztai reggeli után, amikor a nap körbejárta a klasszikus presszós poharakat.

Vélemény, hozzászólás?