Falcsik Mari: Anyám és a faluja

hát így szeretsz ott? – kérdezte –
jobban mint odahaza?
és a vonat csak rázott minket
mint az én vállamat a sírás

és mit szeretsz ott – folytatta –
jobban mint otthon? hogy nem kell
csinálni semmit? hogy te vagy
a Borsószem királykisasszony?
és a vonat csak zakatolt velünk
mint az én sajgó szívem

hogy minden szag – folytatta –
sokkal erősebb? hogy pontosan tudni
melyik honnan jön? hogy minden pont olyan
egyértelmű mint az erős szagok?
és a vonat csak sikítozott a sínen
mint az én eltépett lelkem

hogy a házi tésztát túrót – folytatta –
finomabbra keserűbbre főzik? hogy ők
mindig egészen pontosan tudják?
és a vonat csak ingatott jobbra-balra minket
mint az én szenvedélyem minden kanyarban

hogy megmondják mi az és mi nem?
hogy nincs vita erről? hogy a Bán Julcsa apja
az nem ember hanem csak Bán Pál fejőgulyás?
és a vonat már nem is tudom
hová száguldott zúgó fejemmel

nem kell sírni – folytatta – ott lesz
minden jövőre is és ezer év múlva
nem kell sírni – ismételte –
egyszer el kell jönni majd télen –
és elhallgatott kifele lesve

és mikor én már csak hüppögtem
még azt mormogta csak úgy
maga elé: no já forgácsot
vág ki fából a gyalu: csodálatos
csodálatos falu


Az illusztráció Falcsik Mari zsírceruzarajza; Kóny, 1971.

Vélemény, hozzászólás?