Turbuly Éva: Kávéim története

A kávéval való személyes megismerkedésem a teánál jóval később, 17 éves korom körül esett meg. Addig a felnőttek italával maximum egy-egy mártott kockacukor erejéig találkozhattam. A felnőtté válás szülői elismerésének komoly jele volt, hogy vendégek érkezésekor, vagy vasárnap külön csészényit kaptam a forró, akkor még az elektromos, konnektoros összeköttetésű kotyogón lecsöpögő nedűből. A rendszeres kávéfogyasztás emlékezetem szerint az érettségire való felkészülés környékén legalizálódott mint elfogadott serkentő.

Első munkahelyemen, Zalaegerszegen, rezsón készült a nemes ital, amit felváltva főztünk, a rávaló forintokat egy dobozban gyűjtögettük. Örök emlék marad, amikor a repülő kotyogó vagy másfél méterre megemelkedve húzott el mellettem és terítette a forró italt a földre és a falakra. Valamit eltéveszthettem az adagolásban, vagy az összeszerelésben. Mindenesetre szerencsém volt, megúsztam! Azután az utca másik oldalán megnyílt az Omnia kávézó, ahol isteni csokis kávé és kedves eladók csábítottak bennünket a pulthoz az ebédszünetben. Néhány éve még működött ez a városszerte legendássá vált intézmény, a mai állapotról a húgom, Lilla tudna tudósítani!

Volt azután egy időszak az életemben, amikor a vezetői pozíció egyetlen jogos kiváltságának ismertem el, hogy ha kérem, készen hozzák elém a kávét. Ez is elmúlt, és jó ez így! Szilveszter mellett, akinek a vérében is kávé folyik, igazi ínyenccé váltam. Legyen a kávé illatos, zamatos, lágy, de karakteres aromával, frissen őrölt alapanyagból, nem túl sok tejhabbal! A legfontosabb és legfinomabb a reggeli vajas pirítóssal, rajta kiskanál házi lekvárral. Mire elkészül, mire elfogy, addigra felébredek, és jól indul a nap!


Illusztráció: Pixabay.

Vélemény, hozzászólás?